2011. augusztus 12., 09:572011. augusztus 12., 09:57
Én nem jövőbeli, hanem múltbeli forradalmár akarok lenni. Mondjuk ’89-es forradalmár. A jelek szerint ugyanis most már az sem lehet akadály, hogy a 22 évvel ezelőtti forró decemberben csupán 12 éves voltam, és hatodik osztályos fejjel ahelyett, hogy utcára vonultam volna a kommunista diktátor hatalmának megdöntése céljával, a Magyar Televízió élő szinkronos közvetítésében néztem a puccsá torzított romániai forradalom eseményeit.
Hanem most azt derítette ki a bukaresti sajtó, hogy velem egykorú, sőt fiatalabb férfiak és nők is hivatalosan nyilvántartott forradalmárok, akik igazolvánnyal is rendelkeznek arról, hogy 1989 decemberében részt vettek a forradalmi eseményekben. Mielőtt valaki előtt a Nyomorultakból ismert kis Gavroche alakja sejlene föl, aki a sortüzekkel mit sem törődve rettenthetetlenül állt a párizsi barikádokon, gyorsan pontosítanék, hogy rendszerint olyan, akkor 10-11-12 éves gyerekekről van szó, akik vagy valamely mai forradalmárszervezet vezetőjének ivadékai, vagy csupán titkárnőként dolgoznak náluk. Akkori hőstetteikről mindemellett semmit sem tudni, viszont ettől függetlenül megkapják a forradalmároknak járó pénzbeli juttatást és az egyéb kedvezményeket.
Ilyen alapon akár én is forradalmárrá nyilváníttathatnám magam, hiszen december 22-éig tulajdonképpen az is forradalmi tettnek számított, hogy az akkori nacionálkommunista vezetés által első számú ősellenségnek tekintett Magyarország közszolgálati csatornáján néztem a romániai felfordulásról, a véres temesvári megtorlásról szóló híreket. Pedig akár Verne-regényeket is olvashattam volna, vagy elmehettem volna kirándulni. De nem, én a 12 éven át felgyülemlett rendszerellenes érzelmeimnek teret engedve, egy igazi, antikommunista demokrata elszántságával, ökölbe szorított kézzel, vadul néztem a tévét, és határozottan azt kívántam, hogy dőljön meg a Ceauşescu-rendszer. És tessék, meg is dőlt, tehát hatékony voltam. Legalább annyira, mint az akkor tízéves kislány, aki ma forradalmárigazolvánnyal rendelkező titkárnő.
Sőt ilyen alapon nemcsak ’89-es, hanem ’56-os, sőt 1848-as forradalmár is akarok lenni. Az most mellékes, hogy akkor még nem is éltem. A lényeg a hazafiság és az önfeláldozás. Főleg, ha jól megfizetik.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!