JEGYZET – Fontos emberek vagyunk, ez a helyzet. Nézzünk csak szét magunk körül: épp mindenki lázasan közöl valamit egy embertársával, amit semmiképp sem lehetne arra a rövid időre visszatartani, amíg esetleg otthoni intim környezetében mondhatná el.
2015. október 18., 20:592015. október 18., 20:59
Mert akarva-akaratlan hallani, hogy személyes ügyekről számol be jó nagy hangon utcán, járműben, üzletben vagy tetszés szerinti zárt helyen, elmondják, mit főztek, mit ettek, kedvesük hogyan és mivel tette őket boldoggá, gyermekük hányszor böfögte fel a grízpapát, vagyis csupa olyan fontos dolgot, amiről az egész világnak tudnia kell.
A fontoskodás felrovása közben én viszont a legfontosabbról feledkeztem el: egyszerű, hétköznapi emberekről beszéltem, nem olyan neves valakikről, mint a több száz honatya közül egyik vagy másik, netán épp maga az örökmozgó miniszterelnök. Kész élvezet beletekinteni egy-egy parlamenti plénum közvetítésébe és látni, hogy aki épp ott van (mert sokan legtöbbször a tisztelt házon kívül ügyködnek, utóvégre a parlament az csak munkahelyük, és nem szórakozóhely, hogy hosszasan ki lehetne egy helyben bírni), tehát, akik ott vannak, azok szinte mindannyian rácáfolnak a legendára, miszerint Napóleon császár volt az, aki egyszerre több levelet is diktált, miközben már a másnapi csata stratégiájára és taktikájára gondolt.
A honatyák is elolvassák üzeneteiket, felmennek a netre, belenéznek egyik-másik anyagba, közben pedig még szavaznak is, ha a mellettük ülő megmondja, melyik gombot kell nyomniuk. Említettem az előbb a miniszterelnököt, sokak példaképét, na nem azért, mert tudományos munkásságát akarnák lekoppintani (a többszörös koppintás ugyanis koptatja az anyagot), sem pedig az igazmondás retorikájából szeretnének egy-egy fogást elcsípni, de azt a különleges érzékét irigylik, ahogy pillanatok alatt képes fontossági sorrendet felállítani: ha például kérdeznek tőle valami kényelmetlent, azonnal rávágja, hogy neki nincs ideje badarságokkal foglalkozni, kormányoznia kell egy országot.
Ezt már egy párszor elsütötte, és ki tudja, miért, szinte minden esetben kiderült, hogy a kormányzással épp ellentétes cselekedetbe merült alá nyakig. Bár az is lehet, hogy az a más valami volt fontosabb. Márpedig ha más nem, a sorrend az mindig számít!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!