2009. november 12., 10:292009. november 12., 10:29
Nemsokára eljön az idő, hogy az egyetemek a húsz darab vonatkedvezmény helyett legalább húsz liter üzemanyagot kell hogy kiállítsanak, habár ezt legfeljebb feketekereskedelemre fogják felhasználni, mert aki megengedi magának, hogy autóval flangáljon a városban diák létére, annak nincs szüksége az egyetem alamizsnájára.
Csak az nem fér a fejembe, hol vannak ezek a statisztikákban szereplő egyetemisták? Akiknek nem kell az albérlet, vesznek egy lakást arra a pár évre, amit itt kell hogy töltsenek, naponta ebédelnek az előkelő éttermekben, s boldogan szórakoznak az egyre népszerűbb klubokban, ahol 10 lejnél olcsóbban egy kávét sem adnak. Mert azt látom, hogy az általam ismert szórakozóhelyek közül rengeteg bezár, átalakul, de a Főtért díszítő Diesel klub például már a kilencvenes években is működött, és most is vígan éli drága életét.
S ha már megvannak ezek az emberek, akik éltetik ezt az egyetemi csicsát, miért nem ismerek egyet sem – azontúl, hogy alapvető utálatomból kifolyólag taszíthatom őket –, hogy meg tudjam kérdezni, hogy kell ezt csinálni? S hogy mindig ilyen volt, vagy csak az anyagi helyzete miatt lett allergiás az olcsó kajára? Azt fel se merném hozni, milyen szakmát választott, mert az újabb statisztika azt is kimondja, nem a szakma számít, hanem a papír, hogy a főnöknek is legyen felsőfokú végzettsége.
Vagy megkérdezném, hova jár szabadidejében? Na jó, a plázán kívül. Sehova? És azon belül? Értem, legalább megnéz egy multiplexes mozit, ha nem más, az angolból ragad valami rá. Vagy mi a véleménye az új Főtérről? Szokott ott találkozni a barátaival? Biztos nem, mert arra nehéz parkolni, különben is, mit lehet csinálni egy téren? Ja, és ne értsem félre, ő nincs a felújítás ellen, csak épp megvárja a sörfesztivált, mert image ide vagy oda, azért a miccset ő is szereti!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok