JEGYZET – Sokak szerint kényelmesebb, sőt egészségesebb lehajtott fejjel élni, mert azt úgymond a kard nem csapja le olyan könnyen.
2014. augusztus 12., 19:432014. augusztus 12., 19:43
Biztosan van ebben a filozófiában valami, nem tudom, nem próbáltam, a magam részéről jobban szeretek emelt fővel járni. A baj csak az, hogy egy ideje ez a fajta utcai járkálási mód már nem az én kizárólagos döntésem: kényszerítenek arra, hogy mindvégig lesunyt fejjel menjek.
Tévedést elkerülendő, nem diliztem be hirtelenjében, nem képzelem magam valamiféle középkori fogolytáborban, ahol hatalmas pallosokkal ólálkodnak a szerencsétlen rabok mögött, s aki fejet merészel emelni, annak huss, máris üresen meredezhet a nyaka. Nem, nincsenek ilyen kényszerképzeteim, csakhogy a szülővárosomban napról napra szemmel láthatóan romlik a járdák és úttestek állaga.
Ez utóbbiakat még javítgatják, ha fejetlenül is és nem ütemesen, de a járdák életveszélyesek. Szóvá tettem már néhányszor, és szóvá tették még nagyon sokan, akik a járdákat szó szerint, rendeltetésszerűen járkálásra használják, nem pedig átabota parkolásra. De hiába, minden erre a témára fecsérelt szó és betű a nagy semmibe száll el. Mert akiket illetne, azok még az egyik saroktól a másikig sem mennek végig gyalog, kizárólag csak négy keréken.
A legbosszantóbb, hogy mostanában nagy garral nekiláttak a turistatoborzónak, arra viszont nem gondolnak, hogy ha valaki vagy valakik egy ismeretlen várost szeretnének megnézni, akkor nem autóval fognak végigszlalomozni a városközpontban hegyén-hátán parkoló kocsik között, hanem kényelmesen sétálgatva nézelődnének.
De hol is sétálhatnának kedvükre?! A belvárosban semmiképp. A töredezett, süppedékes járdákon, az itt-ott kilyukadt hídon, az el nem dolgozott járdaszegélyeken életveszélyes a közlekedés. A város szívében felállított ülő bronzfiúk csoportjához például csak a legnagyobb figyelemmel lehet eljutni, még a legszárazabb időben is, hát még ónos esőben vagy hólatyakban! Hogy nem veszi észre már egyszer valaki, aki útjavítókat is tudna küldeni azonnal a helyszínre?!
És a főutca sok töredezett, alattomosan előkandikáló köve?! Egy bokaficamhoz éppen elég. Egyébként pedig a helyi adófizető és máshonnan érkező turista járjon csak leszegett fejjel, mintha tisztelegne a városvezetés hanyagsága előtt vagy épp a settenkedő pallostól félne.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!