2011. július 11., 09:032011. július 11., 09:03
Nem akarok mentegetőzni, de mintha kezdenék egy kicsit okosabb lenni. Mintha már nem hinnék el éppen mindent. De még mindig élvásárlója, törzskártya-tulajdonosa, leghűségesebb kliense vagyok – hirtelen nem is tudom előszámolni, hány üzletnek vagy hálózatnak. És mint ilyen, gyűlnek a különböző kártyáim, melyekre ha szükség van – nem történik semmi érdemleges. Azaz: érezhető árcsökkentés. Sőt. Mondom a legégbekiáltóbb példát: az egyik patikalánc meghirdette a törzskártya ellenében járó ötszázalékos olcsulást. Öt százalék nem a világ, na de sok kicsi sokra megy – biztatgattam magam – és jókat „kirándultam” a város másik végébe, csakhogy az illető lánchoz tartozó gyógyszertárra leljek, s aztán örvendezhessek a nagy(?!) kedvezménynek.
Szerencsére nem vagyunk különösebben jelentős mennyiségű gyógyszerfogyasztók, úgyhogy ez az öröm sem volt mindennapinak mondható. De ahogy a sok kicsi sokra megy, úgy a sok kis öröm is édesítgeti a kesernyés-savanykás hétköznapokat – vigasztaltam magam a „kedvezményes” patika utáni gyalogtúra fáradalmait elfelejtendő. Mígnem aztán egy különösen kellemetlen esős-szeles napon úgy döntöttem, hogy lesz, ami lesz, kerül amibe kerül, de a közelben szerzem be a kis gyógyszerkémet. És láss csodát: éppen fele annyit fizettem – kedvezmény nélkül! -, mint a másik helyen a törzskártyámmal. Előbb azt hittem, más gyógyszert adnak, megismételtem, ők felmutatták – én pedig hüledeztem. Gondolom, mondanom sem kell, hogy azóta kizárólag ez utóbbi helyre járok, az előző kártyát pedig kiiktattuk az életünkből.
A kártyatrükkjeiről híres egykori bűvész mindig azzal kezdte a műsorát, hogy „figyelem, csalok!” Ezekben a nagy „figyelmességekről” árulkodó kártyákban is kell valami csalásnak lennie, ha más nem, akkor az adatfelvételnél megadott mobilszámmal és e-mail címmel való visszaélés, a sok reklámfelhívással való bombázás. Remélik, hogy aki egyszer (kétszer, háromszor, négyszer) „beugrott”, soha nem lesz okosabb. De – az én esetemben legalábbis – most már kezdenek tévedni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!