Ferenc, a „magyaros” pápa

És mivel Argentína viharos történelme során egymást követték a katonai puccsok, és egymást váltották az érdemi mondanivaló híján politikájuk sarkkövévé a szélsőségesen nacionalista kardcsörtetést emelő katonai junták,

És bár érték olyan vádak, hogy jezsuita tartományfőnökként nem tett meg mindent baloldali felforgatással vádolt rendtársai – köztük a magyar Jálics Ferenc – letartóztatásának megakadályozása, illetve később kiszabadítása érdekében, későbbi megnyilvánulásai alapján látható: határozottan nem abban látta élethivatását, hogy a hatalmasok oldalára állva élvezze ki az ezzel járó jólét előnyeit.

Ennek már közvetlenül pápává választása után jelét adta, amikor a gazdag család sarjaként előtte álló fényes jövő helyett a szegényekről való gondoskodás útjára lépő Szent Ferenc nyomán – szintén premierként – a Ferenc nevet választotta. Majd azzal is, hogy

Voltak, akik emiatt egyenesen „kommunistának” bélyegezték, de egy dolgot biztosan nem lehet elvitatni tőle: hogy mindez személyes meggyőződéséből, a világról vallott felfogása lényegéből fakadt.

Hogy pápaként gyakran nyilvánult meg meghökkentő – vagy sokak szerint egyenesen megdöbbentő – módon az olyan kérdésekben, mint az illegális bevándorlás vagy akár az azonos neműek kapcsolata, az szintén azon habitusából fakadt, hogy megpróbált az elesettekhez, a valamilyen okból kirekesztettekhez fordulni, és megérteni őket.

Vagyis újításai ellenére nem tagadta meg teljesen a konzervativizmust. Csupán azon igyekezett, hogy közelebb vigye a pápaságot – és az egyházat – a hívekhez azáltal, hogy azok emberibb arcát mutatja meg. Azt, hogy ez jó vagy rossz, egyházjogi szakértők, a teológusok és főleg a hívek feladata eldönteni, mi, magyarok viszont több okból is köszönettel tartozunk neki.

A már említett Jálics atya révén már korábban kapcsolatba került a magyar nemzettel, ám

Köztudott, hogy pápasága elején nem feltétlenül volt azonos hullámhosszon a magyar kormánnyal – főleg a bevándorlás kérdésében tűntek eltérőnek az álláspontok. Azonban amikor az eucharisztikus kongresszuson közvetlenül Budapesten tapasztalhatta meg, mi a valóság, illetve a magyar hívek – az anyaországiak és az elszakított területekről érkezettek – őszinte szeretetét, az ahhoz a ritka eredményhez vezetett, hogy

A jó viszonyt aztán tetézte, hogy az ukrajnai háborúban is mindkét fél a mihamarabbi békét szorgalmazta. Erdélyi szempontból azonban a még ezeket megelőző, valóban példátlan csíksomlyói látogatás jelentősége nem hangsúlyozható kellőképpen.

Az, hogy Ferenc fontosnak tartotta romániai látogatása egyik fő állomásaként a magyar katolikusok legfontosabb Mária-kegyhelyét is meglátogatni – amely egyben vallástól függetlenül egyfajta nemzeti zarándokhellyé is vált –, a híveket érintő hitéleti, lelki hozadékon túlmenően

Hogy mennyire fontos volt mindez nemzetpolitikai szempontból, azt a román állami szervek pitiáner, kicsinyes gesztusa is jelzi: emlékezetes, hogy a kormányőrség letakartatta a külön erre az alkalomra készült miseruhák magyar feliratát. Amivel az ezzel járó bosszúság ellenére

Mindezeken túlmenően még Ferenc halála kapcsán is bekerültek a magyarok a világsajtóba – igaz, valahogy úgy, mint Pilátus a krédóba, hiszen az elhunyt pápa humorát illusztráló nemzetközi hírügynökségi anyagot történetesen éppen arra a viccre ütötték fel, amelyet magyarországi látogatása apropóján mondott el, miszerint a mennyországban magyarul beszélnek, hiszen egy örökkévalóságig tart megtanulni a nyelvet.

Mindezek alapján nem túlzás kijelenteni, hogy elődeihez képest Ferenc sokkal „magyarosabb” pápa volt. Kevés az esély arra, hogy a következő pápa – sőt pápák – hasonló mértékben odafigyeljenek ránk.

Hacsak nem magyar lesz a következő egyházfő.