VEZÉRCIKK – Kevés futballedző futott be akkora karriert az elmúlt szűk egy évben, mint Dárdai Pál, akinek csodás felemelkedése paradox módon egyre csak növelte a vállán nehezedő homokzsákok számát.
2015. június 16., 19:482015. június 16., 19:48
A 39 éves szakember egy éve még tizenéves berlini labdarúgó-palánták szüleinek tartott értekezletet, ma pedig a világ egyik legjobb bajnokságában szereplő felnőttcsapat, illetve szülőhazája válogatottjának szurkolói várják nagy izgalommal, hogy végre megszólaljon, és beszámoljon sorsáról.
A fiatal mesterre óriási teher nehezedik, hiszen klubja, a Hertha – amellyel nemrég élete első vezetőedzői szerződését kötötte meg – csak magának akarja, miután kiharcolták a bennmaradást a Bundesligában, miközben nemzettársai nagyrészt az ő kapitányi munkájának köszönhetik, hogy a magyar válogatott közel került a több évtizedes átkot megtörni hivatott Európa-bajnoki részvételhez.
A zöldfülűként két fronton is nagyot alkotó Dárdai Pál Európa egyik legnehezebb helyzetbe hozott trénerévé vált, pedig ő nem tett mást, csak kiválóan végezte a dolgát. A berlini klub a válogatottal elért eredményei láttán merte a felnőttcsapat ideiglenes, majd teljes jogú vezetőedzőjévé kinevezni a Hertha-játékosként klubrekordokat döntő Dárdait, de a magyar futballnak is rendkívül hálásnak kell lennie azért, amit a német labdarúgás tanított az 1997 óta Berlinben élő kapitánynak.
A kölcsönös tisztelet, megértés eddig működött, azonban a Die Alte Daménak, Öreg Hölgynek becézett klub magához láncolná az elmúlt idény felfedezettjét. Azt a trénert, aki mindent a futballra tett fel, és fiatalkori álma volt, hogy játékoskarrierje lezárulta után a Bundesligában edzhessen.
Ez már teljesült, csakhogy ő sem így gondolta: állítása szerint azt sem tudja, mi van a szerződésében (pedig állítólag évi 120 ezerről 600 ezer euróra nőtt a fizetése), mert csak a munkára koncentrál, és amit elkezdett, azt szeretné befejezni.
Dárdai Pál tavaly októberben Bukarestben vált Magyarország szeretett szövetségi kapitányává, legközelebb pedig épp a románok érkeznek Budapestre. Ha valamit, hát ezt biztosan nem szabad félbehagyni.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!