2013. február 11., 07:382013. február 11., 07:38
Egyszóval farsang, de ne gondoljon senki kivonulásra, utcai hajcihőkre, nem, inkább olyan ez, mint a mesebeli okos leány, hogy volt is, meg nem is, jött is, meg nem is, hozott is, nem is. Vagyis mi csak úgy halkan, szőr mentén, a velencei karneválokon is nagyon kedvelt, kacér kis félmaszkokat öltve tetszelgünk: álcázzuk magunkat a demokrácia élcsapatának vagy legalábbis a szabad sajtó bajvívóinak. Holott az eltelt huszonhárom esztendőben alig-alig volt olyan időszak, amikor a sajtó valóban szabadnak tudhatta magát.
Sajtó alatt természetesen a komolyabb kiadványokat-adókat értem, amelyek nem kizárólag altesti problémák taglalásában, mások zsebének feltúrásában, heveskedő ifjak és féltékeny párok pofozkodásában jeleskednek – annak ellenére, hogy az említett, „komoly” orgánumokból egyre kevesebb található a prérin. De most nem is a sajtókínálat bírálatával foglalkoznék, hanem a mindenkori választott és/vagy kinevezett méltóságok kritikafóbiájával. Ők ugyanis kizárólag a dicséretet fogadják el, a legenyhébb bírálatra is azonnal a mennyezetig ugranak és támadást, árulást ordítoznak.
A jelenlegi államelnök egészen odáig merészkedett, hogy az állambiztonságot fenyegető tényezőnek kiáltotta ki a sajtót. És mondta mindezt addig az uniós párttársainak, mígnem azok el is hitték, vagy úgy tettek, mintha elhinnék és megfeddték a hazai sajtót. Úgy egészében, ahogy van, nem nevesítették az egyik vagy másik újságot, tévéadót, de feltehetőleg nem a szigorúan felnőtteknek szóló fényes kiadványoknak üzenték, hogy biggyesszenek már legalább egy fügefalevelet a kényesebb testrészekre. Nem, az üzenet általában a közügyek apró-cseprő tényeinek, az igazságszolgáltatás igazságtalanságainak feltárására irányult, figyelmeztetve, hogy hátrább az agarakkal. Csaholni még lehet, de nem túl hangosan, harapni viszont tilos. Szájkosár kötelező! Hogy az nem demokratikus? Dehogynem, csak jó bőre kell szabni. Mintha csak egy jópofa félmaszk volna. Utóvégre farsang van, alakoskodhatunk kedvünkre! A félmaszk is jó álca, s ha bárki felismerné a mögötte megbújót, nyugodtan rá lehet fogni, hogy nem látott jól.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.