VEZÉRCIKK – Kezd összeállni a kép: egyre inkább úgy fest, a román hatalomnak fogytán a türelme, és azzal kacérkodik, hogy a passzív, csak hosszú távon eredményes elnyomó szerep helyett inkább konfrontációkeresőként, felbujtóként lépjen fel.
2015. március 25., 20:422015. március 25., 20:42
Az álca szinte tökéletes: úgy adják el a helyi és országos szinten tervezett vagy meghozott, jogtipró döntéseket, mintha azok a konfliktusok megelőzését, a „békés együttélés” fenntartását szolgálnák.
Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester úton-útfélen azt hangoztatja, hogy semmi baja a megemlékezésekkel, de kötelessége volt betiltani a székely szabadság napjára tervezett felvonulást, mert „magyar részről elfajultak a dolgok”.
Olyannyira, hogy immár a román belügyminisztérium által közvitára bocsátott, 2015–2020-as közrendvédelmi stratégiában a polgárok biztonságát fenyegető veszélyek között tüntetik fel az autonómiaköveteléseket – olyan felsorolás végén, amellyel a rasszizmus, az idegengyűlölet, a szélsőségesség és az intolerancia kategóriájába taszítják az önrendelkezési törekvéseket.
Biztosak lehetünk benne: a hatalom sem gondolja komolyan, hogy az efféle intézkedések láttán a saját közössége sorsát szívén viselő erdélyi magyar megtorpan, magába néz, és miközben szégyenkezve a pince sarkába löki székely zászlaját, a kétnyelvűséget, magyar egyetemet, autonómiát követelő transzparenseit, elmormogja magában: én hülye, hát ha tudtam volna, hogy nem szabad, akkor eszembe sem jut kiállni holmi alapvetőnek vélt jogokért.
Épp ellenkezőleg: azt akarják, hogy az egyre hallatlanabb, felháborítóbb tiltásokkal kikényszerítsék belőlünk a radikalizálódást. Azért, hogy a jövőben ne csak a hőzöngésben örömét lelő néhány díszpinty dulakodásait ragadhassák ki egy-egy rendezvényünk képkockáiból, hanem felbőszült tömeget mutathassanak a nyugati világnak, amely ugye csak akkor tartja magát illetékesnek, csak akkor avatkozik be, ha már nagy a baj.
Ezzel számolnunk kell: még ha közveszélyes, köztörvényes bűnözőszámba vesznek is, békésen, méltóságteljesen kell kitartanunk igazunk mellett a 21. század „példamutató” Romániájában.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!