Ha már így nekilendültünk, és egyre sűrűbben, egyre többen, egyre lelkesebben lebegtetjük meg a nagyvilág előtt, kik is vagyunk és mit akarunk, ideje lenne kiirtani magunkból egy ösztönszerűvé vált beidegződést.
2013. október 29., 19:292013. október 29., 19:29
A merőben új teendő: akarjuk, sőt követeljük, hogy diszkrimináljanak minket. A latin eredetű szó eredeti jelentése megkülönböztetni, különbséget tenni, csakhogy köznyelvünkben – és tudományosan is – a negatív, hátrányos jelző köntösébe bújtattuk, s most tűzzel-vassal (élen az Országos Diszkriminációellenes Tanáccsal) harcolunk ellene. Mert tűzzel-vassal belénk verték, hogy a különbözőség, a másság az ördögtől való, amit szégyellni, titkolni kell.
Pedig ennek felvállalása, kinyilatkoztatása létfontosságú feladat. A világ jobb tájain a hátrányos megkülönböztetés látványos sebességgel szorul vissza, ez pedig azokat dicséri, akik tudatosan azért küzdenek, hogy elfogadtassák másságukat – azt, hogy semmi baj nincs azzal, ha különböznek a többségtől. Eközben tétlen képviselőink sokáig csak azt szajkózták: elvárják, hogy a többségiek egyenlő félként, ugyanolyan alapvető jogokkal rendelkező állampolgárokként kezeljenek minket.
Hogy ma miért nincs így? Pontosan azért, mert az elmúlt 25 évben nem a másságunk elfogadtatásán dolgoztunk – jobbnak láttuk, ha akcentusunk eltüntetése közben leckét veszünk a Dâmboviţa-parti „şmecheriákból”. Pedig ahhoz, hogy valóban egyenlő félként kezeljenek, először azt kell megérteniük, elfogadniuk, amik vagyunk. Ezen ismeret nélkül csupán egy problémás csoportként kezelnek, amely a sötét múlt elcsökevényesedett maradványa, és csak arra jó, hogy néha elbillentse a választási mérleget.
Nem véletlen, hogy a Kárpátokon túl 15 évnyi RMDSZ-es kormányzás után sem tudják, mi fordított sorrendben írjuk vezeték- és keresztnevünket. Mert nem ismernek minket. Nem fogják fel, hogy ez az ország mások viharvert otthona is. És ez a mi hibánk is. De ha így nekilendülünk, talán a messzi jövőben a Székelyföldet, a Partiumot, Erdélyt hozzák majd fel példaként arra, hogy önerőből mit lehet tenni a szülőföld felvirágoztatásáért. Másokként, de együtt, egyenlő félként.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!