JEGYZET – Úr ír – talán még most is sok kisiskolást ezzel a szókapcsolattal fognak rá az írás-olvasás tudományának begyakorlására. Pedig hol vannak már azok a hűbéri idők, amikor az írótoll használata csak az urak kiváltsága volt?!
2015. április 12., 19:032015. április 12., 19:03
Ma már odajutottunk, hogy írni sem igazán kell tudni ahhoz, hogy valaki írónak vallja magát. Kies országunkban, ahol annyi minden, máshol elképzelhetetlen dolog esik meg, ez sem okoz különösebb gondot.
Sőt, a börtönbe szállító futószalag utasai között egyre több az olyan, akit odabent hirtelen megszáll az ihlet. És írnak, írnak, éjt nappallá téve, abban reménykedve, hogy ezzel megrövidül majd a rájuk rótt idő. És ugyebár az erőteljes reménykedés előbb-utóbb meg is termi a gyümölcsét. Én lennék az utolsó, aki bárkinek is felrója gondolatainak írásba foglalását, vagy megkérdőjelezném a múzsák szabad cikázását egy börtöncellában, de azért mindennek van határa.
Václav Hável cseh író, majd köztársasági elnök bent folytatta addigi hivatását, senkinek nem fordult meg az agyában, hogy miért akar mesterséget váltani, ahogy Adrian Năstase is ugyanazokkal a jogi témákkal foglalkozott bent, amivel kint is – évtizedeken át. De hogy a simlisségen kapott fociguruk tollából milyen „akadémiai” gondolatok pattanhattak ki, azt nem tudom.
És nem véletlenül használtam ezt a jelzőt, mert a játékosokat szabadon adó-vevő Coposról a hírek úgy szóltak, hogy három akadémiai jellegű művet is alkotott. Esetleg azt variálta háromszor, hogy is lehet nem fizetni a játékosokat és eláztatni egy jobb sorsra érdemes csapatot?! Ő tudja.
Becali ugyan „csak” két könyvet írt, mélységes lelki életével a művek középpontjában, egyedül azt feledve, hogy az igazi hit nem a kirakatban, nem a tévéképernyőn csillog-villog, hanem valahol bent, a lélek legmélyén. Tény, hogy bejött a számítás: az elszálló szóval szemben megmaradó írás jó (ki)váltópénznek bizonyult. Csak az értékét nem jegyzik még a legkisebb, helyi szellemi tőzsdéken sem.
Mert az írott szó is olyan, mint az igazi pénz: ha nincs meg az értékét biztosító aranyfedezet, akkor piacra kerülve magához hasonlóvá hígít mindent a környezetében. Az ilyen váltókra pedig csak nagyon kevesen kíváncsiak.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!