2010. március 22., 10:222010. március 22., 10:22
Az olyan vádakkal pedig szinte nincs is mit kezdeni, amelyek szerint a három megyében súlyosan diszkriminálják, elnyomják a románokat, pláne, hogy ezek nem konkrét eseteken, hanem olyan nagyvárosi legendákon alapulnak, miszerint román nemzetiségűeket nem szolgálnak ki a székelyföldi boltokban. Effajta „vitaindítóval” bajos nekivágni a párbeszédnek, ám már csak Marosvásárhely fekete márciusának húszéves évfordulója is arra int: a dialógus előbb-utóbb elkerülhetetlenné válik. Ehhez azonban elengedhetetlenül két fél kell.
De ugyan mit kezdjünk például Victor Pontának, a szociáldemokraták nemrég megválasztott fiatal elnökének kinyilatkoztatott „axiómájával”, miszerint Székelyföld nincs? Vitatkozzunk vele, mint névtelen graffitis az ateista Nietzschével („Nietzsche halott. Isten”), és essünk bele azoknak a hibájába, akik a tényeken is képesek öszszekülönbözni? Nagy nemzetvédő igyekezetében Ponta nem vette észre, hogy lesüllyedt hévízi szónoktársa, C. V. Tudor szintjére, és közös erővel feleselnek a „Székelyföld nem Románia” szlogent hirdető gárdistákkal, akik újak, magyarok és székelyek is egyben.
Saját választókerülete, Gorj megye földrajzi, kulturális státusa fölött hamar szemet hunyt a képviselő úr, holott kíváncsiak lennénk, mit szólnának az identitásukra közismerten büszke oltyánok, ha a pontai analógiát úgy folytatnánk: akkor Olténia se nincs. Talán Victor Ponta nem hiszi el nekünk, de minden tiszteletünk a Maroshévízen felemlegetett dédapjáé, aki az első világháborúban az osztrák–magyar hadseregből átállt az övéihez, a román oldalra. A közel száz évvel ez előtti vérzivatar tragédiájának, tanulságainak felemlegetése az erdélyi többnemzetiségű viszonyokat kiválóan ismerő Liviu Rebreanutól teljesen hitelesen hangzott, az aktuális magyarellenes kurzusra politikai érdekből rájátszó, álmagyarokkal feleselő Ponta szájából viszont rettenetesen falcs.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.