JEGYZET – Ahogy közelednek a választások, úgy lesz egyre több szépen hangzó ígérgetés. Megérne egy felmérést, hány napra mennyi ígéret jut.
2016. február 14., 19:252016. február 14., 19:25
Látatlanban lefogadnám a folytonos növekedést úgy, hogy a voksolás közelében nem is egy szólufi jutna egy napra, de már óránként lehetne strigulázni a butítást. Mert azt mindannyian tudjuk, hogy alapjában porhintésről van szó: milyen költségvetési kategóriák mekkora százalékokat fognak bezsebelni…, majd egy eljövendő év januárjától. Amikor aztán úgyis kiderül: hiába akarták, az üres kasszából csak a semmit lehet előrángatni.
Ez megy már egy negyedszázada, sokan oda se figyelünk a nagy szavakra. De azért csak nem mondhatjuk, hogy nem változott semmi, hisz mostanra már egy kicsit kikupálódtak a politikusok is: egy-két éve bedobták az egységes fizetési kategóriák esetleges bevezetését, ami tökéletes gumicsontnak bizonyult, azóta is vígan rágódnak rajta. Pedig ez a fogalom és vele együtt a gyakorlat is – már a 19. század végi, de főleg a 20. századi regényirodalomból nagyon jól ismert. Nem foglalkozáshoz, hanem tapasztalathoz, képesítéshez volt kötve egy-egy magasabb kategóriába való átlépés, amit ha valaki elért, meg is kapott.
Franciaországban mai napig így működik a közszféra, és talán más országokban is. Nálunk viszont zajlik a spanyolviasz feltalálásáért a szóözön. A baj nem az, hogy nem tudják: kölcsön lehetne kérni a „szabásmintát”, hanem azzal is tisztában vannak, hogy a fizetési kategóriák kapcsolt része a szigorúan megszabott felelősség is. Amiről azonban dicsőséges balkáni fanarióta nagyfejűink hallani se akarnak. Mintha halált hozó kórokozó volna, úgy hessegetik el maguktól: feleeelőssééég?! Mi az? Hallotta valaki ezt a badarságot?
Nem, természetesen nem. Ahogy mi, a rengeteg szóvirággal telehintett számtalan és névtelen szavazó sem hallottuk egyetlen foglalkozási ágazatban sem, hogy valaki vállalja a felelősséget a saját munkaterületén elkövetett hibákért. Az első, zsigeri mozdulat a valaki másra való átmutatás. Az igen, az hibás, de én?! Jogászi, orvosi, tanári, hivatalnoki műhibáért meglakolt valaha az elkövető?! Még kérdezni is szégyen ilyesmit, mert azt jelenti, a kérdező járatlan az itthoni közügyekben. Hogy épp most kérdezem? Ugyan, kérem, magától ugrál ez a fránya billentyűzet!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!