A cég ugyanis a rosszul irányított állami cégek állatorvosi lovának tekinthető: évek, évtizedek óta csupán görgeti maga előtt az egyre növekvő adóssághalmokat, miközben egyre veszteségesebb, ugyanakkor a tulajdonos – azaz az állam – nem mer mélyreható reformokat kezdeményezni, az ugyanis jelentős leépítésekkel járna, az ezzel járó népszerűségvesztést pedig egyetlen kormány sem meri bevállalni.
Arról nem is beszélve, hogy egy ekkora cég, amelybe mint feneketlen zsákba ömlik a közpénz, kitűnő kifizetőhely a politikai és gazdasági csókosok számára. Nem csoda, ha ebben a rendszerben a legalsóbb szinteken is zsebre dolgoznak az alkalmazottak, már csak azért sem, mert az ország egyik legnagyobb gazdasági botránya épp a CFR egyik korábbi vezérigazgatója, Mihai Necolaiciuc nevéhez fűződik, aki több tízmillió euróval károsította meg a céget, majd elmenekült az országból.
A mostani rajtaütés mindemellett még tüneti kezelésnek is kevés, és inkább olyan színjátéknak tűnik, amellyel a kormány egyrészt a választók, másrészt az európai uniós partnerek, illetve a külföldi hitelezők előtt igyekszik igazolni elkötelezettségét a korrupció elleni harcban. Az akció nagyon emlékeztet arra a tavaly februári rajtaütés-sorozatra, amelynek során több száz, korrupcióval gyanúsított vámost és határőrt vettek őrizetbe. Akkor nagyon kilógott a lóláb – épp küszöbön állt a schengeni csatlakozásról szóló döntés, és a kormány jó pontokat kívánt szerezni az uniós partnerek előtt.
Mint tudjuk, sikertelenül. Most is meglehetősen hiteltelen a közlekedési miniszter nyilatkozata, miszerint a vasúttársaság csupán a korrupt kalauzok miatt veszteséges. Tény, hogy a bevételkiesés jelentős, és a korrupt alkalmazottakat felelősségre kell vonni, de amíg a tarifa a magán vasúttársaságoknál alkalmazott díjszabás kétszerese – miközben a vonatok egyre lassabbak –, és amíg nincs szándék a CFR felelősen irányított, a piaci realitásokat figyelembe vevő, nyereségorientált vállalkozássá tételére, addig a jelenlegi helyzet legfőbb felelőseit nem a szerelvényeken, hanem a bukaresti hivatalokban kell keresni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok