2009. július 09., 10:002009. július 09., 10:00
Nálunk, a Székelyföldön ezt a kifejezést átvitt értelemben is használják arra a személyre, aki a természetes haladási iránynak mindegyre ellenszegül, nem azt csinálja, amit a többség, illetve hiába látja tisztán és világosan a helyes irányt, amerre tartani kellene, ő nem ezt teszi, hanem „farhámba ül”. Miről jutott mindez eszembe?
Nos, arról, hogy létezik egy olyan kisváros – s most hadd ne nevesítsük, és ujjal se mutogassunk – ahol már egy hónapja nincs melegvíz-szolgáltatás a tömbházakban, mert a szolgáltató eladósodott, és a cég ügyleteiben döntési joggal rendelkező önkormányzat a lakókat azzal próbálja fizetésre kényszeríteni, hogy megvonta tőlük a meleg vizet. Vitatható a logikája az intézkedésnek, mert a fene sem érti, mitől lesz jobb fizető, akinek még annyit sem adnak, mint amihez hozzászokott, ahelyett, hogy a szolgáltatás minőségének javításával próbálnák a fizetési morálját emelni.
Ennél viccesebb azon lakók helyzete, akiknél – ha a melegvíz-megvonási kényszer hatására sem jön meg a fizetőkedvük – a hidegvíz-csapot is elzárják. Hadd büdösödjön, rühesedjen, tetvesedjen a kisnyugdíjas, a vékonypénztárcájú alkalmazott, ha képtelen fizetni a naponta sokszorozódó büntetőkamatokat a szolgáltatás ára után! Persze, ez az intézkedés már magyarázatra szorul, de ez sem gond annak, aki a szavak és nem a tettek embere. Mert egy kis szóbőséggel mindent meg lehet magyarázni.
Még azt is, hogy a kiszolgáltatott helyzetben lévő fogyasztó – még az is, akinek rendezett a számlája – miért hibás az áldatlan helyzet kialakulásáért. Egyik kedvenc magyarázatom így hangzik: „Nem megengedhető, hogy a szegény felszegi lakó kertes háza előtt gödrös legyen az utca csak azért, mert a befizetett adójából a blokklakók fűtésszámláját fizetik.”
A magyarázat azonban sántít, ugyanis a felszegi adójának semmi köze a „blokklakó” fűtésszámlájához. Viszont, jól hangzik azoknak a szájából, akik farhámba ültek ahelyett, hogy megoldásokat keresnének. Csak nehogy úgy járjanak, mint az a gazda, aki addig kényszergette a lejtőn lefelé nagy terhet tartó lovát farhámban ülésre, míg „a szekér megkerülte a lovakat”.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok