Ahogy a tanügyben tapasztalható fejetlen ötletelésekrõl nem lehet elég sokszor elég rosszat mondani, ugyanúgy az egészségügyi kísérletezgetésekrõl sem.
2013. július 31., 08:122013. július 31., 08:12
2013. július 31., 08:132013. július 31., 08:13
Holott a tanügyben talán még lehet némi mentség, hogy a fiatal többet elbír, s a végén csak akad majd néhány, akinek elõnyére válhat a káosz, de a beteg emberek bõrén nyerészkedni, az minõsíthetetlen. Mert itt van most ez az új „találmány\", a személyi kártya. Napnál világosabb, hogy valaki(k)nek jó zsíros hasznot fog hajtani. Ahogy hajtottak tíz évvel (vagy még többel?) ezelõtt a könyvecskék, majd a kártyaféleség, az euromilliókba kerülõ informatikai rendszerrõl nem is beszélve, ami már a kipróbáláskor bedöglött. Akkor azt mondták, hogy megjavít(tat)ják, és szuper lesz, de tudtommal ilyesmi nem történt, mert különben semmi szükség nem lenne kártyára, kártyaolvasóra, esetleg olvasószemüvegre és ujjvédõkre – e két utóbbi kellékért a háziorvosok elnézését kérem.
Nem tudom szebben és igazabban mondani, mint a költõ, vagyis értük haragszom, nem ellenük. Mert nem a háziorvosok a hibásak, ha lenyomják a torkukon azt, amibõl sem õk, sem a betegek nem látnak semmi hasznot. Annál többet a gyártók, beszállítók és mindenekelõtt a kiagyalók és jóváhagyók. Szeretném megérni, hogy végre törvény elé állítsák egy ország valós és lehetséges betegeibõl gúnyt ûzõket.
S a nyilvántartás: mi a biztosíték arra, hogy nem lesz elírás, emberi tévedés és hasonlók, vagyis a havonta gyógyszerért menõ krónikus betegnek nem fogják azt mondani, hogy õ már a papírok szerint rég halott, úgyhogy örüljön, ha bántatlanul hazamehet! És ha már gyógyszeradag: lesznek-e olyan idõk, hogy nem a szomszédaszszony rózsaszín piruláit és a sógor zöld tablettáit fogja felíratni a beteg, illetve olyan orvos, aki egy köhintésre nem ír fel egy marék antibiotikumot, mert az rosszat úgysem tesz?!
Kérdések, de a válaszok sehol. És én még hallgassak, mert nemhogy nem zaklatom az orvosokat, de – óriási szerencsére – havi gyógyszeradagjaink se nekem, se a férjemnek nincsenek, receptért sem állunk-ülünk sorba, mert a fej- és csontfájdalom csillapítására vény nélküli bogyókat veszünk. De mit csinálnak a velünk egykorú vagy fiatalabb/idõsebb betegek, akiket sétáltatnak receptért, gyógyszerért azok után, hogy kegyetlenül bevasalják rajtuk és mindannyiunkon az „ingyenes\" orvosi ellátásnak csak a jó ég tudja milyen zsebekbe kerülõ sarcát?! Újabb, sokszor feltett kérdés. Válasz most sincs!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!