JEGYZET – Volt már róla szó többször, de ha ők nem átallják folyton ezt játszani, akkor nekünk is legyen legalább annyi örömünk, hogy jelezzük: átlátunk a szitán, ne nézzenek verébnek.
2016. január 24., 19:272016. január 24., 19:27
Először a kilencvenes évek derekán figyeltem fel arra, hogy a legmeredekebb létrafokokon is könynyedén felfelé kúszó árakat azzal magyarázták, hogy a kőolaj világpiaci ára, meg a valutaárfolyam átkos ingadozása, nincs mit tenni, ha nekünk kapitalizmus kellett, akkor mindehhez alkalmazkodni kényszerülünk.
Csakhogy egyszer elég jelentősen esett a kőolajár, a hozzá igazított többi számjegynek viszont esze ágában sem volt hátraarcot csinálva lefelé szállni az árlétrán. Persze másnak is feltűnt ez az érdekesség, a szakértők megkérdezték a szakértőbbeket, akik gyanús sietséggel azonnal bele is fogtak elmagyarázni, hogy nem addig a\'! A kapcsolat közelről sem olyan egyszerű, illetve a felfelé út mindig könnyebb a lejövetelnél – ezt a hegymászók is bizonyíthatják.
Se hegymászó nem vagyok, se pénzügyér, de az óta is figyelem, ahogy egyre pimaszabbul játszanak azok, akiken áll vagy bukik a szentséges tabuként emlegetett árfolyam. Mindannyian tudjuk, hogy a különböző szolgáltatások árát az euróhoz viszonyítva számlázzák. Csakhogy nem változtatják havonta, hanem egy év végi számról kiáltják ki, hogy ez lesz a következő évi referenciaösszeg.
Na itt kezdődik a nagy játék: sopánkodva bejelentik, hogy megint nagyon gyengült a hazai fizetőeszköz, aztán a következő hónapban, ami már nem fog számítani a jövő évi számlázásokkor, ki tudja miért, ismét erősödik a lej. Kételkedésemet senki ne vegye rossznéven, mert bárhogy is erőlködöm, nem jövök rá, hogyan erősödhet a pénznem olyan látványosan, amikor eladható terméket gyakorlatilag alig-alig gyártunk. A vendégmunkásokra is feleslegesen tolják át a „hibát\", mert amit küldenek, azt a családjuk itthon maradt részének küldik, nem az országos költségvetés feneketlen zsákjába.
És történik még valami: ismét nyomulni kezdtek az előnyösnek hirdetett kölcsönökkel a fapadosnak nevezett bankok. Karácsonyi ajándékozás, sítúrák, egy kis extra pöpeckedés a barátok előtt, nem gond: egyetlen telefonhívás, és minden megoldódik. Sokan fáztak már rá ezekre a melegen ajánlott kedvezményekre. Nem árt figyelni a nagy játékokra!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!