2011. december 12., 07:542011. december 12., 07:54
Ehelyett az Unió gazdasági válsága mellé egy kiadós politikai krízis csírái is szárba szökkentek annak nyomán, hogy David Cameron brit miniszterelnök megvétózta a tagállami költségvetési politikák szorosabb, központi ellenőrzés alá vonását célzó német és francia javaslatot. A brit döntés persze annyira nem meglepő, hiszen London mindenkor elsődleges fontosságúnak tartotta szuverenitása megtartását. Több uniós intézményből kimaradt, sem az eurózónának, sem a schengeni övezetnek nem tagja. A konzervatív párt euroszkeptikus szárnya még így is azt vallja, hogy „a kontinens” túl sok befolyással bír a szigetországra, ezért sokan az EU-ból való teljes kilépést szorgalmazzák.
Vannak, akik a mostani vétót az ebbe az irányba tett első lépésként értelmezik, és bár lehet, hogy ez túlzás, az egyértelműnek tűnik, hogy a 26-ok és Nagy-Britannia útjai a továbbiakban több téren vezetnek majd külön irányba, mint eddig. Az eurózónán kívüli államok óvatossága is érthető. A német–francia tandem kidolgozta megoldás ugyanis valóban a nemzeti szuverenitás egy szeletének feladását jelentené, ez pedig a kisebb tagállamokat mindenképpen súlyosabban érintené, mint a befolyásos nagyokat.
Ezért fontos a felvetés érdemi megvitatása a hazai törvényhozásokban, bár a szuverenitás ilyen mértékű csorbulása talán mégiscsak elviselhetőbb, mint amikor egy bajban lévő ország kormányának a hitelező szabja meg a teendőket – lásd az IMF által Romániára kényszerített újabb feltételeket. A hétvégi fejlemények mindenesetre ismét csak rávilágítanak, hogy végre el kell dönteni, merre akar továbbmenni az EU, a gazdasági intézkedések központi ellenőrzés alá vonása ugyanis a szorosabb politikai unió felé vezető út újabb lépése lehet. A tagállamoknak határozniuk kell abban, hogy mit is akarnak: laza, saját érdekeik mentén politizáló államokból álló, de a sorozatos válságok által folyamatosan szétszakítással fenyegetett klubot, vagy stabilabb, központosítottabb Európai Egyesült Államokat – amelyben viszont a számlákat fizető nagyok szava mindig súlyosabb, mint a kicsiké.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok