JEGYZET – Fél lépés oldalra, pici mosoly, a fejet két centivel hátrébb – katt, most ugyanezt a másik oldalról, katt, katt, jó! S ha összegyűlt több tíz, lehet küldeni.
2015. október 12., 00:342015. október 12., 00:34
Fűnek és fának, de főleg a közösségi oldalaknak. Utóvégre azért vannak. Én pedig, az örök én, az, akiről a rengeteg kép készült, olyan fontos és érdekes személyiség vagyok, hogy – szerintem – a fű is, meg a fa is, meg egyáltalán mindenki üdvrivalgással fogadja a rengeteg új fotót. A pszichológiatudomány szemszögéből talán dicséretesnek mondható ez a feltupírozott önbizalom, de a mezei lélekidomárnak az ismeretlen arcok napi dömpingje csak folyamatos törlési kényszert jelent.
Merthogy igenis töröljük azokat a képeket, amikről halvány gőzünk sincs, kit ábrázolnak. Én legalábbis törlöm, ezt nemcsak bátran vállalom, de elszántan ki is tartok mellette. Nem várom meg, amíg a gépem figyelmeztet: telőben a kuka, ideje üríteni, ellenkező esetben lefagyok. Vagy ki tudja, mi történik a túlterhelt memóriával, mert ugye ott tartunk, hogy a gép irányít engem, és nem fordítva. Bocsánat, drága gépecském, ne haragudj, és nehogy azt hidd, nem örülök a dorgálásaidnak, a figyelmeztetéseknek és az állandó visszakérdezésnek, hogy valóban azt akarom-e tenni, amit egy gombnyomással jeleztem.
Jó, tudom, gyorsan gárgyul az ember, agysejtjei fogyóban, ezért is kértem előzetesen bocsánatot. Csak azt bánom, hogy beszélgetésünk olyan, mint az ötven százalékos szerelem: az egyik részéről minden oké, a másikéról semmi! Szóval a „társalgásunkat” te irányítod, drága jó gépem, pedig nagyon szeretném már megkérdezni tőled, amikor visszajelzek: igen, végképp megválok az ismeretlenek emlékeitől, s még a magaméit sem igazán kímélem, akkor az a sok információ hová jut? Létezik-e valamiféle éteri szemétdomb, aminek se eleje, se vége, csak nyeli és nyeli az egész világ megunt vagy eleve nem is igényelt emlékeit? És a hozzáértők miért nem találnak már fel egy e-hulladék-újrahasznosítási módot?
Miért kell megvárnunk, amíg a következő generációkra váratlanul rá nem tör valami olyan kór, amiről majd kiderítik, miatta is mi vagyunk a hibásak: agyonszennyeztük a világűrt az emlékeinkkel. Ha értenék az e-ezekhez, megpróbálnék valamit, de így csak szórom-hányom az emlékeket, dagasztom az éteri szemétkupacot.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!