Okos – mondhatnánk, ha azt feltételeznénk, hogy a Ponta-kormány a mesebeli lány módjára úgy próbált túljárni a Nemzetközi Valutaalap (IMF) eszén, hogy privatizált is, meg nem is.
2013. október 15., 19:562013. október 15., 19:56
Hiszen a bukaresti illetékesek váltig azt hangoztatják, hogy ők mindent megtettek a CFR Marfă 51 százalékos részvénypakettjének az értékesítéséért, arról pedig már nem ők tehetnek, hogy a vevő – akárcsak az Oltchim esetében – komolytalannak bizonyult, így nem sikerült nyélbe ütni a tranzakciót. Lehetett ugyanis első perctől az a kormány szándéka, hogy nem adja ki a kezéből a stratégiai ágazatot, ami nem is olyan rég még hasznot hozott az államkasszába. A jelenlegi helyzetben azonban inkább azt kell mondanunk, hogy sokszorosan megkárosították az ország érdekeit. Elsősorban azért, mert újfent lejáratták Romániát, azt a látszatot keltve, hogy itt a hatóságok nem veszik komolyan saját vállalásaikat sem, így melyik az a rég várt stratégiai beruházó, aki a soron következő privatizációs kiírásokra bejelentkezne? Ugyanakkor, ha az is volt a cél, hogy a vasút teherszállító ágazata ne kerüljön ki a kezükből, jelen pillanatban nincsenek meg a szükséges erőforrásaik a vállalat fellendítésére, így az biztos csődre van ítélve.
S ki nyer nagyot ebből? Az a Gruia Stoica, aki többek között azáltal lett az ország második legnagyobb vasúti teherszállítója, hogy az állam „segédletével” jutott vagonokhoz. Most valószínűleg nem is bánja nagyon, hogy nem kapta meg a veszteséges állami mamut többségi részvénypakettjét, legalább nem kell euró százmilliókat arra fordítania, miközben annak csődje nyomán úgy is hozzá szivárognak majd át a jelenlegi CFR-ügyfelek.
Hogy mit is akart a kormány, vagy volt-e valamilyen szándékosság az ügyben, valószínűleg soha nem fogjuk megtudni. Az azonban leszögezhető, hogy újabb bizonyítékát láthatjuk a stratégia nélküli kormányzásnak, ami egyre jobban ássa alá az ország hitelét. S az eddigi tapasztalataink mentén most sem számíthatunk arra, hogy tanulnának saját hibáikból, s legközelebb gondolkoznának, mielőtt cselekszenek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!