2011. augusztus 10., 09:252011. augusztus 10., 09:25
Egyes vélemények szerint mindkét jelenség azt támasztja alá, hogy valóban tarthatatlan a fogyasztói társadalom eddigi rendszere, amely a spekulációkon és a fogyasztás irracionális túlpörgetésén alapszik. De a nagy-britanniai zavargások nyomán az a kérdés is újra fölmerül, mihez kezdjenek a nyugat-európai országok azon, az oktatásból és a társadalmi integráció egyéb formáiból kimaradt, zömmel bevándorlókból, vagy azok leszármazottaiból álló, szegénységben élő tömegekkel, amelyek egyre nagyobb számban lakják a nagyvárosok külső kerületeit. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a multikulturalizmus elmélete a gyakorlati próbán megbukott. Az eszme hirdetői hiába próbálják a kudarcot továbbra is a többség vélt intolerenciájára fogni, az nem működik, hogy az európai társadalmak anélkül integrálják a más kontinensről érkezőket, hogy miközben ők teljes mértékben elismerik és óvják azok kulturális önazonosságát, utóbbiak egyre kevésbé hajlandóak magukénak vallani az európai hagyományokat, a befogadók értékeit.
Az európai országok persze valóban felelősséggel tartoznak mindazokért, akiknek munkaerejére szükségük volt, így ezért letelepedési engedélyt és állampolgárságot biztosítottak, és ugyanígy felelősek ezek leszármazottaiért is. Mintahogy azokkal is törődniük kell, akiket politikai vagy gazdasági menekültként fogadtak be. Ám mindez nem jelenti azt, hogy a szociálisan hátrányos helyzetűeknek és a befogadottaknak csak jogaik lennének, kötelezettségeik nem. Arra a szegénység sem lehet indok, hogy vitatott rendőri intézkedések miatt gyújtogatni kezdjenek, és fosztogatás útján szerezzék be a plazmatévét, vagy tegyenek szert márkás ruhákra, sportcipőkre. Miközben az európai államoknak a gazdasági rendszer visszásságainak korrekciójára sem árt odafigyelniük, minden erőfeszítést meg kell tenniük annak érdekében, hogy sikerüljön javítani a társadalom perifériáján élők szociális helyzetén, és minél szélesebb rétegeiket integrálják. De a fosztogatók és felbujtóik elleni határozott fellépés sem maradhat el. Az európai értékeknek ugyanis a szolidaritás mellett a mindenkire egyformán érvényes törvények tisztelete is szerves része.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!