A magyar koalíciós EP-lista állításától való tavalyi merev elzárkózáshoz képest legalább minimálisan kedvező fejleményként értékelhető, hogy az RMDSZ tárgyalni fog az MPP-vel a közös indulásról a májusi európai parlamenti választásokon.
2014. január 19., 19:472014. január 19., 19:47
Ezzel remélhetőleg nem áll le a magyar-magyar egyeztetés, hiszen a legutóbbi választásokon a romániai magyar szavazópolgárok nem csupán ezt a két pártot legitimálták szavazataikkal, hanem az EMNP-t is, vagyis a teljes összefogáshoz hárompárti koalícióra lenne szükség.
Ugyanakkor még korai ennyire előre szaladni, először meg kell várni, mire jut az MPP és az RMDSZ egymással. Már csak azért is, mert az RMDSZ elnöke a jelek szerint továbbra is erőből politizálna, és ragaszkodik ahhoz, hogy a listán minden induló RMDSZ-tag legyen. Ez pedig meglehetősen sajátos értelmezése az összmagyar fellépésnek.
Az EMNP és az MPP vezetői egyetértenek abban, hogy az összefogás kényszerét növeli a kormány terve, miszerint az EP-választások napján tartanák meg az új alkotmány elfogadásáról szóló népszavazást. Szerintük ugyanis ezzel jobban mozgósíthatók a román szavazók, ami ahhoz vezethet, hogy a magyar EP-képviselet sorsa kedvezőtlenül alakul a magyar közösség számarányához képest. Bár ez sem kizárt, azért azt sem árt figyelembe venni, hogy a kormányoldalnak még egy sokkal kiélezettebb belpolitikai helyzetben, egy sokkal konkrétabb cél, Traian Băsescu elmozdítása érdekében sem sikerült a választópolgárok 50 százalékát mozgósítania, ami a népszavazás érvényességéhez kellett volna.
Igaz, most még nem tudni, hogy az ellenzék fő ereje, a PDL mit tanácsol szavazóinak, de az a tény, hogy ellenzi a kormány alkotmánymódosító terveit, előrevetítheti, hogy azt javasolja majd: szavazói ne voksoljanak az alkotmányról, csupán az EP-választási urnába dobják be szavazócédulájukat. Már ha egyáltalán lesz népszavazás, mert még ez sem biztos.
Akármi is lesz, a magyar összefogásra mindenképpen szükség lenne, hogy minél több magyar honatya minél több szempontot képviselve hirdethesse Brüsszelben a magyar igényeket. Ehhez viszont félre kellene tenni az erőpolitizálás gőgjét. Az ugyanis könnyen az amúgy is egyre passzívabb magyar szavazópolgárok mozgósítása ellen hathat.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!