VEZÉRCIKK – Kevesen gyűjtöttek több tapasztalatot Erdélyben a kolozsváriaknál az anyanyelvhasználatért folytatott harc terén az elmúlt 25 évben.
2015. május 27., 19:512015. május 27., 19:51
Vaskos szakirodalom állítható össze arról, miként állja útját folyamatosan a többség a magyarok jogkövetelő igényeinek, hogyan igyekeznek a hatóságok, állami intézmények elhinteni az érzést az egyik legnépesebb városi magyar közösség soraiban, miszerint nem teljes jogú tagjai a lakosságnak. Hanem csak albérlők.
Bár a Funar-korszakhoz képest számtalan téren történt előrelépés, és az együttélést teljesen más hangulat lengi be, az elnyomásról szólva sajnos indokolt a jelen idő használata. A román politikum, a román többségű városvezetés számára elsősorban a többnyelvű helységnévtábla az a neuralgikus pont, amelyen képtelen túltenni magát, és időről időre ürügyként bújik a közigazgatási törvény szabta húsz százalék mögé. Holott jól tudjuk, hogy a jogszabályban nem tiltásként szerepel ez a kisebbségarány, és a helységnévtáblákat akár kétszázalékos magyarság esetén is ki lehetne függeszteni.
Ha lenne hozzá jóérzés és akarat, utóbbiból főleg politikai. De nincs, mivel a román politikusok – élen Emil Boc polgármesterrel – támogatottságuk elveszítésétől tartva még a látszatát is elkerülnék annak, hogy engednek a magyarok követelésének. Ebből is látszik, hogy a táblaügy egyáltalán nem jogi kérdés.
De mivel a politikai lépések rendre kudarcot vallottak, üdvözlendő, hogy a civilek figyelemfelkeltő akciókkal, megapereskedéssel próbálják tematizálni a kérdést. Jogorvoslat terén sajnos az igazságszolgáltatáshoz nem szabad túlzott reményeket fűzni, már csak a korábbi bírósági ítéletek alapján sem, mindenképpen hasznos azonban, hogy neves közéleti személyiségeket sikerült megnyerni az ügy számára.
Közöttük Horváth Anna alpolgármestert, aki abba a sajátos helyzetbe került, hogy felperesként a saját munkaadóját citálja bíróság elé. Tudathasadásos állapot, ahhoz hasonló, amelyet tavaly Kelemen Hunor a kormányfő-helyettesi tisztségről való lemondással oldott fel a Minority SafePack kapcsán Strasbourgban indított per miatt, és amelybe Bukarest is beavatkozott. De hát a kisebbségi létforma nem először kényszeríti ellentmondásos helyzetbe a magyarokat Erdélyben.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!