A sportzsargon nyúlként emlegeti azokat az atlétákat, akik futóversenyeken legelöl loholva szabják meg a tempót, hogy aztán a táv végén átadják a helyüket a favoritoknak.
2014. február 27., 20:182014. február 27., 20:18
Ezeket az iramfutókat tulajdonképpen találóbb lenne áldozati báránynak nevezni, hiszen miközben leveszik a terhet a neves atléták válláról – akiknek nem kell a tempóra figyelniük, szélárnyékban futhatnak, jobban teljesíthetnek –, belőlük szinte sohasem lesz győztes.
Nos ilyen nyúlszerepet szánt az MPP – közvetve pedig az RMDSZ – az európai parlamenti választásokon Böjte Csabának és Gergely Istvánnak, újabban pedig Bölöni Lászlót gyomrozza. A polgári alakulat megpróbálta rávenni a ferences szerzetest és a katolikus lelkészt, vállalja el az RMDSZ jelöltlistájának harmadik helyét, amelyet a párt reményei szerint a szövetség átenged az MPP-nek.
A szándék és a cél nyilvánvaló: politikai eszközként felhasználni a köztiszteletben álló erdélyi magyar személyiségeket az európai mandátumokért zajló küzdelem során, ami egyúttal kiváló alkalom tőkét kovácsolni a párt számára. Nem számít, hogy a harmadik hely csak jelentős szerencsével váltható mandátumra, a lényeg, hogy széles körű társadalmi megbecsülésük, népszerűségük révén a kiszemeltek szavazatokat hozzanak a konyhára. Amivel virítani lehet a választók előtt.
Persze a több ezer árva sorsát egyengető Szent Ferenc, valamint a Csibész Alapítvány vezetője átlátott a szitán, és diplomatikusan, udvariasan elhárította a felkérést. Se Böjte Csabának, se Gergely Istvánnak nincs szüksége politikai ambícióra, hiszen közösségépítő tevékenységével, példamutatásával már most is olyan köztiszteletnek örvend, amelyről bármelyik „profi” politikusunk csak álmodhat. Éppen ezért érthetetlen, miért próbálja kisajátítani magának a politikum a szakterületükön kimagasló eredményeket elért civileket, akik menthetetlenül elsüllyednének a politikai játszmák mocsarában.
A mostanihoz hasonló kísérletre 2008-ban is volt példa: az akkor még Szász Jenő vezette MPP a román válogatott 108-szoros egykori labdarúgóját szemelte ki a magyar alakulatok közös marosvásárhelyi polgármesterjelöltjének. Akkor sem számított, hogy a futballistának és edzőnek egyaránt kiváló, roppant erős, karakán egyéniségként közismert Bölöni híjával van azoknak a közigazgatási, gazdasági ismereteknek, amelyek a városvezetői tisztségre predesztinálnák. Hozta volna a szavazatokat. Mégsem tehette, mert az RMDSZ nem kért az ötletből és a közösködésből, saját szakállára inkább Borbély Lászlót indította a versenyben – mint tudjuk, Dorin Florea örömére.
Ma még persze senki nem tudná megjósolni, milyen euroképviselő válna Bölöniből. Valószínűleg sose fogjuk megtudni, mert sejtésünk szerint ő is elhárítja a felkérést. Már csak azért sem bánkódunk emiatt, mert meggyőződésünk: szaktudása és tapasztalata okán nem a brüsszeli törvényhozás padsoraiba való, hanem futballcsapatok kispadjára. Például a magyar válogatottéra, csak sajnos nem sikerült megegyeznie a budapesti szakszövetséggel. Pedig nem nyúlszerepet szántak neki. Sőt madárnak sem nézték.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!