VEZÉRCIKK – Tíz nap múlva a futball ismét felszínre hozza, mi lapul a sötét mélyben magyarok és románok között. A sors akarta úgy, hogy a két nemzet dédelgetett jelképei, a labdarúgó-válogatottak újfent szembekerüljenek egymással, és hogy a pályán megméretkező kiválasztottak mellett a nemzeti csapatok legfanatikusabb szurkolói is megmutassák, mire képesek.
2014. szeptember 30., 21:062014. szeptember 30., 21:06
Mindannyian jól tudjuk: kizárt, hogy nem lesz balhé Bukarestben. Az viszont nagyon nem mindegy, hogy a szövetségi vezetők, a játékosok, a szurkolók, a rendfenntartók mindent tőlük telhetőt megtesznek-e, hogy elkerüljék a szégyenteljes jeleneteket.
Sajnos nem ez olvasható ki a Román Labdarúgó-szövetség hozzáállásából, amely a diszkriminációellenes tanács elnökének fülét is zavaró dalt íratott az Iris zenekarral a válogatott számára. A „Gyerünk rájuk, az anyjukra!” sort is tartalmazó „drukkerhimnuszt” éppen a magyarok ellen mutatják be több mint 50 ezer amúgy is feltüzelt néző előtt.
A vendégek szektorában helyet kapó mintegy 2800 magyar szurkoló többsége ebből semmit sem fog érteni, ám az északírek elleni megalázó bemutatkozás, illetve az elmúlt időszak egymás elleni eredményei miatt amúgy is frusztrált fanatikusokat minden bizonynyal nem kell majd külön hergelni.
A gyűlölködő huligánok soha nem fognak kibékülni, viszont közös, teljesíthető feladatként kitűzhető, hogy egyre kevesebben legyenek. Kicsiben működik: egy nagynevű, most a harmadosztályban vergődő partiumi klub magyar vezetője a minap csupán egy közös beszélgetés révén elérte, hogy csapata román szurkolói elismerjék, baklövés volt, amikor néhány társuk egy meccsen „magánszorgalomból” egy „Székelyföld nem létezik” feliratú transzparenst tartott fél percig a magasba.
Ez az az ösvény, ami számunkra az egyetlen járható út itt, Erdélyben. Ezt tudniuk kell azoknak a magyarországi drukkereknek is, akik a román–magyar összecsapásra készülnek: nem lehet csak az a céljuk, hogy törjenek-zúzzanak Bukarestben, mert mi isszuk meg a levét. Meg kell érteniük – elvárjuk tőlük, hiszen egy nyelvet beszélünk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!