VEZÉRCIKK – Az Egyesült Államok külügyminisztériuma idén is közzétette éves jelentését a vallásszabadság helyzetéről. A Romániáról szóló részben figyelemre méltó, hogy külön kitér a magyar kisebbségi egyházi vagyon visszaszolgáltatásának halogatására, az pedig külön az erdélyi magyar lobbi erejét jelzi, hogy tételesen is megemlít olyan sérelmeket, mint a Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása, illetve a Batthyáneum román állam általi bitorlása.
2015. október 15., 23:382015. október 15., 23:38
2015. október 15., 23:462015. október 15., 23:46
A gond csak az, hogy a kisebbségi egyházakkal szembeni diszkrimináció témája szinte szó szerint ugyanígy szerepelt a tavalyi jelentésben is. Vagyis úgy tűnik, hogy a „baráti feddés” hatástalan maradt, a román hatóságok következetesen semmibe veszik a tulajdonhoz való jogot, különösen azokban az esetekben, amikor a magyar egyházak, illetve a görög katolikusok javairól van szó.
Sőt a rendszeres feddés ellenére egyre erőteljesebbek azok a hangok, amelyek hagymázas teóriák alapján, össze-vissza hazudozva azt próbálják elhitetni a közvéleménnyel, hogy a magyaroknak tulajdonképpen semmilyen jogcímük sincs a „román nemzeti vagyonhoz” tartozó javakra. Arról nem is beszélve, hogy a restitúció során elkövetett visszaéléseket az egész visszaszolgáltatási folyamat lejáratására használják fel ürügyként.
Ehhez képest az emberi jogokra oly érzékeny Washington részéről csak egy-egy éves jelentésben, illetve konkrét következmények nélküli nyilatkozatokban, egyeztetéseken megfogalmazott dorgálásra futja, a számonkérés, a retorziók nemigen látszanak. Ebben kiemelt szerepe lehet a jelenlegi geopolitikai helyzetnek, amelyben fekvése miatt Románia nagy jelentőséggel bír az Egyesült Államok számára, ami mind az ukrán válságban, mind a közel-keleti helyzet vonatkozásában kulcsfontosságú szereplővé avatja az amerikai stratégiai érdekek érvényesítésében. Előfordulhat, hogy ezért nincs erélyesebb, határozottabb számonkérés Bukaresttel szemben.
Amíg Washington az egyik kezével tessék-lássék, következmények nélkül figyelmeztet, a másikkal viszont barátságosan hátba veregeti az érdekeit kritikátlanul, szervilisen szolgáló szövetségesét, kevés az esély arra, hogy csökkenjen a román hivatalosságok kisebbségekkel szembeni visszaéléseinek mértéke.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!