VEZÉRCIKK – Ha valaki meg is úszta, hogy ne torkolljon családi örök haragba a rendszerváltás utáni tulajdon-visszaszolgáltatás, a bosszúságoknak csak egy részétől menekült meg.
2014. május 13., 19:512014. május 13., 19:51
2014. május 13., 20:042014. május 13., 20:04
Parlagon maradt földek, pénzhiány miatt roskadozó udvarházak, szétlopott ingatlanok borzolták az idegeket, és apasztották az emberek türelmét, elszántságát. Az erdőtulajdonosok sem jártak sokkal jobban: saját hiányos ismereteik következtében, a gyors meggazdagodási vágy nyomán sokkal jobb sorsra érdemes erdők mentek pocsékba, de még a törvény is le-lesújtott az erdő-magántulajdon vulgáris értelmezésének bűnébe esettekre.
A kezdeti vadnyugat után az úgynevezett konszolidálási szakasz „áldásait” nyögik az erdőgazdák és közbirtokosságok egyaránt. A szervezkedés ugyan némi rendet teremtett, de a korábbi egyeduralkodó állami erdőgazdálkodási vállalattól, a Romsilvától való elválás korántsem fájdalommentes. Több helyen évekbe telt, míg a jogerősen visszakapott erdőkből kivonult az állam, nyomában hirtelen támadt tisztások, évek óta gondozatlan, már-már használhatatlan állapotba került erdei utak vártak a gazdákra.
Ám még így is sok helyen kénytelenek voltak visszakönyörögni magukat a Romsilva védőszárnyai alá. Jogszabály kötelezi ugyanis a tulajdonosokat szakmai konzultáns alkalmazására, s a magánerdészetek nemcsak meglehetős lassúsággal jöttek létre, de árképzésük sem veszi figyelembe a néhány száz lejes téesznyugdíjból élők pénzügyi lehetőségeit.
Miközben ugyanaz a törvényalkotás a Romsilva tulajdonában hagyta az erdei utakat, az erdőbirtokok egyetlen megközelítési lehetőségét. A cég pedig úthasználati díjat kér annak fejében, hogy a gazda eljusson a családi jussból maradt bükkösig. Mint a hűbérrendszer idején, amikor a földesúr birtokán nem lehetett csak úgy, szabadon átkocsikázni.
Ezt az anomáliát igyekszik felszámolni egyre több önkormányzat azzal, hogy szorgalmazza az erdei utak közösségi tulajdonba való átadását. Bár egyesek szerint ezt sem kellene elsietni, mivel éppen az utak gondozatlansága akadályozza meg a masszív falopásokat. Romsilva-útdíj mellett.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!