2011. július 05., 09:232011. július 05., 09:23
Sőt megkockáztatjuk, hogy radikális döntésével – melynek nyomán kamerákkal figyelték meg az érettségiző diákokat, kiszűrendő a puskázókat, a csaláson ért maturandusokat pedig kíméletlenül kiküldték a vizsgáról – épp hogy ő volt az, aki végre egyértelműen fényt derített arra, hogy az eddigi rendszer menthetetlenül rossz, hiszen legalább felerészben olyan diákokat bocsát ki az iskolapadokból, akik az első komolyabb megmérettetésen csúfos kudarcot vallanak.
Szó sincs azonban arról, hogy ezzel máris beírta volna a nevét a romániai oktatás aranykönyvébe. Most ugyanis csak a nulladik órában vagyunk, amolyan „ennél mélyebbre nehéz lenne süllyedni, viszont innen szép felállni” helyzetben. Egyértelmű: nem csupán a közoktatás rendszerét és a számonkérés, a vizsgáztatás módszereit kell gyökeresen újragondolni, de a pedagógusképzés mikéntjén is változtatni kell.
Nem tartható tovább a mennyiség minőséggel szembeni előnyben részesítése, vagyis az, hogy az ország fejlettségét kizárólag azzal mérjük, hány embernek van érettségi vagy egyetemi diplomája, ezért boldognak-boldogtalannak oklevelet adunk, ha érdemes rá, ha nem. Persze érthető, ha minden szülő azt szeretné, hogy gyermeke diplomás ember legyen, ezért már eleve gimnáziumba íratná, ahonnan jobb eséllyel jut majd be egyetemre.
Azonban nem minden gyerek rendelkezik a továbbtanuláshoz szükséges képességekkel. Éppen ezért ugyanolyan hangsúlyt kellene fektetni a szakoktatásra, a szakközépiskolák fejlesztésére és működtetésére is, mint a gimnáziumokéra, hiszen jól képzett szakemberekre is ugyanúgy szükség van, mint a felsőfokú diplomával rendelkezőkre. Ebben az esetben viszont a szakközépiskolákban eleve értelmetlen ugyanolyan vizsgakövetelményeket támasztani a diákokkal szemben, mint a továbbtanulásra felkészítő gimnáziumokban. A megoldás a kétszintű érettségi bevezetése lehetne – ez talán mind a diákok, mind a tanárok és szülők körében kevesebb frusztrációt eredményezne.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!