VEZÉRCIKK – Lehet választani: Angela Merkel igene vagy a tasnádiak neme hangzik emberközelibbnek?
2015. december 15., 22:372015. december 15., 22:37
A német kancellár pártja kongresszusán azt hangoztatta, keresztény alakulatként tudomásul kell venniük, hogy a menekülthullámmal nem tömegek özönlenek, hanem emberek érkeznek, akiknek méltóságát tiszteletben kell tartani. Éppen ezért ma még hangsúlyosabban védelmezniük kell a párt vezéreszméjét, a „keresztény emberképet”. Tehát ennek „szellemében” erőltetik rá például a Szatmár megyei Tasnádra, a nagypolitikától csillagászati távolságban élőkre egy teljesen idegen világból menekülők százait.
Meggyőződésünk, hogy a keresztény emberkép inkább a tasnádiakban él, és nem az ördögi világhatalmi játékokban edződő szupererőemberekben. Igaz, hogy Európa hétköznapi polgáraiban is már csak nyomokban fedezhető fel az eredendően mindent áthatni hivatott szeretet, a test és lélek békés egyensúlyára való törekvés, ám ez nagyrészt annak a kegyetlenül modern világnak tudható be, amelyet a szép, de valójában üresen kongó eszmék álságos védelmezői irányítanak. Ma ugyanis óhatatlanul önzőnek kell lenni ahhoz, hogy megfelelj az elvárásoknak. Egyre több világi javat kell szerezned, hogy minél többet költs fenntartásukra, védelmezésükre.
Lehet, hogy mi, egyszerű „tasnádiak” nem viszonyulunk kellő emberséggel a migránsokhoz. De miközben jól tudjuk, hogy a távolról beáramló jövevények hithű facebookos védelmezői a való életben jórészt még a postásnak sem mernek ajtót nyitni, utálják kopácsoló szomszédjukat és naphosszat vitatkoznak értelmetlenül szeretteikkel (valljuk be: akárcsak mi), jogosan kérhetjük ki magunknak a szűnni nem akaró „erkölcsi fenyítést”.
A bevándorlókérdésben, a manapság rendkívül népszerű jogvédős akciókban tanúsított, túlbuzgóan humánus állásfoglalások nem mentenek fel a mindennapi kis kegyetlenkedéseink felelőssége alól, mégis, sokan azt hiszik, hogy egy virtuális ügy felkarolásával jobbá válhatnak – a Facebookon. Pedig például a menekülthullám csak akkor válik hétköznapjaink valós problémájává, ha a bőrünkön érezzük hatásait – most pontosan azon dolgoznak, hogy ez megtörténjen, és sokan meggondolatlanul támogatják ezt.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!