Immár egy hete óriási küzdelem folyik Magyarországon a Dunán levonuló árhullám ellen, amely minden eddigi rekordot megdöntött.
2013. június 10., 10:412013. június 10., 10:41
A történelminek nevezett árvíz fenyegetettsége közepette több mint tízezer hivatásos és önkéntes segédkezik az árvízvédelmi munkálatokban: töltik a homokzsákokat, erősítik a gátakat, felügyelik a védvonalakat, közreműködnek a lakosság mentésében.
Sokan azt mondhatnák: ez így természetes, normális országban épkézláb ember ott segít, ahol baj van, ahol tud. Az elmúlt napok anyaországi történései azonban sokkal jelentősebb üzenettel szolgálnak: bebizonyították, hogy az Orbán-kormány által a köztudatba bevitt nemzeti összefogás fogalma nem üres szólam csupán. A magyar politika megosztottságának, a pártok, különböző ideológiai csoportosulások közötti ellentétek ismeretében nem mindennapi dolog látni, amint fideszes, szocialista, jobbikos és liberális politikusok félreteszik mindennapos vitáikat, és kezükben homokzsákkal, lapáttal segítenek a védekezésben. Sőt kiderült, ugyanazon a gáton jól elfér egymás mellett a gárdamellényes, illetve a cigány önkéntes is.
Hiszen ez így természetes. Ezekben az emberpróbáló időkben hatványozottan azt érezhettük, hogy magyarnak lenni jó. Dicséretes, hogy az EMNP és az EMNT hívására számos erdélyi magyar is részt vett a magyarországi árvízvédelmi munkálatokban, bebizonyítva, hogy a külhoni magyarok nemcsak támogatást várnak az anyaországtól, hanem készek segíteni is. Ezekben a napokban ismét érdemes felidézni Traian Băsescu 2005-ben, az árvíz sújtotta Székelyföldön tett látogatása során elhangzott szavait. Az államfő Udvarhelyszéken elképedve hangoztatta, hogy senki nem akar szóba állni vele, mert mindenki dolgozik, Romániában sehol nem tapasztalt az ottanihoz hasonló összefogást. (Mondott persze olyat is, hogy eközben a Kárpátokon túli vidékeken a lakosság karba tett kézzel, kocsmázva figyelte, miként takarítják ki a katonák a házak udvarát az iszaptól, amin sokak felhördültek). Reménykedjünk benne, hogy ez a szolidaritás máskor is jellemző lesz a magyar nemzet tagjaira. És abban is, hogy ez az összefogás nemcsak ilyenkor, hanem békeidőkben is megnyilvánul.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!