2012. február 13., 09:432012. február 13., 09:43
Csak rohanunk, rohanunk, úgy érezzük, semmire nem jut elég időnk, kénytelenek vagyunk hát zanzásítani a legkülönbözőbb élvezeteket. Például a színházi előadást és a beszélni még nem, de visítani annál jobban tudó kisgyerekünkkel való esti gügyörészést. A kettő együtt nem igazán megy, de ez is csak fantázia kérdése.
Mert miért ne lehetne nekiindulni egy esti kulturális programnak cuclival, tejes-teás üveggel felfegyverkezve, táskánkban cserepelenkával, mindezt használni is, közben fél füllel hallgatni a zenét, vagy fél szemmel a színpadra sandítani, de mindkét látószervvel nagyon csúnyán nézni azokra a néző-hallgató társainkra, akik nem a legjobb néven veszik, ha ölbeli porontyunk pocija teltségét jelzendő különböző éles hangokat hallat. Az igazi élvezethalmozás viszont nem is annyira a kisgyerekek nézőtéri csecserészése és egy mű élvezete között valósul meg, hanem az említett műélvezet és az okostelefonon végzett ujjgyakorlatok között.
Na és, ha belevillog mások szemébe?! Vagyok én olyan fontos ember, hogy ez ne zavarjon! Nem cseng, csak villog. Legalább nem kell senkinek félnie a sötétben! Intézményvezetőként vagy legalábbis jegyszedőként azonnal átirányítanám a karonülőkkel felfegyverzett szülőket a bábszínházba, akármennyire is bizonygatnák, hogy csemetéjük tökéletes nevelésben részesült, miközben diadalmasan mosolyognak körbe, mintegy kérdezve, hogy látott-e még valaki ilyen sikerült gyermek(ek)et?! A villogó okostelefon büntetése pedig?!
Helyben és mindenféle alkudozás nélkül a telefon árának kétszeresét fizettetném be az intézmény büdzséjébe, ha pedig nincs nála ennyi, elkoboznám addig, amíg behozza. És ez volna az igazi élvezethalmozás, hisz a kulturális intézmények köztudottan mostohagyermekei az állami költségvetésnek – a villogtatókkal ez is megoldódna. Egyetlen baj van: hosszú távon nem lehetne ezekre a büntetésekre számítani, mert legközelebb otthon villognának, ingyen és bérmentve. De a reményt nem szabad feladni, bízzunk benne, hogy újabb és újabb bunkó nemzedék kezd el „kulturalizálódni”, arról nem is beszélve, hogy a technika is fejlődik, és hátha kitalálnak valami újabb zavaró, bocsánat élvezethalmozó eszközt.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok