JEGYZET – És még Robbie Williams-t ekézzük, hogy bunkó paraszt, amiért legutóbbi koncertjén – folytatva a világsztárok haladó hagyományát – összekeverte Budapestet Bukaresttel.
2015. szeptember 12., 13:562015. szeptember 12., 13:56
Amikor Magyarországon – köztük sokan minden bizonnyal Budapesten – felnőtt emberek is hasonló tévedésbe esnek, akkor nincs amiért az életüket egyik koncerthelyszínről a másikra való utazással töltő, a földrajzzal amúgy sem túl közeli viszonyt ápoló popsztárokat pocskondiázni.
Itt vannak ugyanis a közbeszédben eufemisztikusan csak futballultráknak nevezett lelkes fiatalemberek, akik két évvel ezelőtt azzal tették emlékezetessé a nevüket, a világ közvéleménye előtt pedig híres-nevessé a magyar virtust, hogy a román–magyar labdarúgó-vb-selejtező előtti órákban szabadidős, kiscsoportos tevékenység keretében hozzáfogtak a román főváros belső kerületeinek módszeres lebontásához.
Erre fel most mi történt? A jószerencse már megint összesorsolta a két válogatottat a soron következő Eb előtt, ezek a szimpatikus, kisportolt, a férfias, fekete színű ruhákat kedvelő fiatalemberek pedig a budapesti magyar–román előtt, a magyar fővárosban is ugyanúgy pajkos, gondtalan randalírozásba kezdtek, mint két éve Bukarestben. Hát mit lehet ilyenkor mondani, amikor azt látjuk, hogy ezek a derék magyar fiúk is képesek összetéveszteni a saját fővárosukat a halálos ellenségével, és ugyanúgy bátran utcai harcba bocsátkoznak a magyar rendfenntartókkal, mint annó az ádáz román csendőrökkel?
Főleg úgy, hogy bizonyos elemek amúgy is megzavarták őket a tájékozódásban, hiszen a Keleti pályaudvar előtt akkor éppen Németországba igyekvő közel-keleti migránsok ezrei táboroztak, amitől úgy tűnhetett, hogy valamely külföldi városban vannak. Márpedig magára valamit is adó magyar ultra külföldön gyakorlatilag már ösztönösen támad meg mindent, ami mozog, függetlenül attól, hogy autókról, rendfenntartókról, vagy egyszerű, gyanútlan polgárokról van szó.
Úgyhogy ne is bántsuk őket. Hiszen ha ezek a kedves fiatalok, akiknek agykapacitása csupán ilyen jellegű reakciókat tesz lehetővé, nem lennének, sokkal, de sokkal kevesebbet szerepelnénk mi, magyarok a világ híradásaiban, és sokkal kevesebbet tudnának rólunk, valamint a híres, bátor, harcos magyar természetről, mint így. És akkor mennyivel, de mennyivel rosszabb is lenne nekünk, mint most.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!