2009. június 29., 10:522009. június 29., 10:52
Noha művelődésügyi államtitkárként mutatkozott be a politikában, és immár a harmadik képviselői mandátumát nyerte el, a közvélemény-kutatások rendre az RMDSZ másodosztályában mutatják. Az újabb és újabb, számára felkínált tisztségek, lehetőségek azt a célt szolgálják, hogy zárja már végre az erdélyi magyar választó is a szívébe az elnök kiválasztottját.
Ezért bízták meg az ügyvezető elnöki, majd kampányfőnöki feladattal, és nyilvánvalóan ez áll az államelnök-jelöltség hátterében is. Markó szeme előtt Frunda György példája lebeghet, aki az 1996-os és 2000-es elnökválasztási kampányban olyan népszerűségre tett szert, hogy magát Markót is évekre lekörözte. Frunda sikeréhez azonban kommunikációs készsége, több évtizedes ügyvédi gyakorlata is kellett. Az államelnök-jelöltség csak lehetőség volt számára, hogy képességeit láthatóvá tegye.
Kelemen Hunor eddig nem mutatta, hogy rendelkeznék efféle képességekkel. Erejét tulajdonképpen az adja, hogy az RMDSZ elnöke áll mögötte. Érezhető: ha Markó ellépne mögüle, azonnal hanyatt vágódna. És meglehet, éppen ez a tulajdonsága tette Kelement kiválasztottá. Markó Bélának ugyanis olyan ember kell a szövetség élére, aki nélküle nem boldogul, akinek szüksége van rá. Ezáltal biztosíthatja, hogy akkor is az általa kívánt irányba haladjon az RMDSZ, amikor formailag már nem ő áll az élen.
Az RMDSZ politikusai sokat bírálták Traian Băsescut, amiért Emil Boc képében egy bábot állított pártja és az ország kormánya élére, a recept azonban az RMDSZ politikai szakácskönyvébe is bekerült. Markó Béla pedig épp e recept szerint próbálja kifőzni a szövetség jövőjét. Amiként Emil Boc pártelnöki tisztsége arra volt garancia, hogy a PDL politikájában Traian Băsescu akarata érvényesüljön, Kelemen Hunor is annak lenne a biztosítéka, hogy az RMDSZ-ben semmi se változzék, Markó után is tovább éljen a Markó-doktrína.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok