JEGYZET – Tavaszi nagytakarítás táján óhatatlanul a hasonlatok is ekörül a téma körül forognak. Különösen, hogy az analógia is magától adódik: naponta többször csápolja a fejemet és rajtam kívül még jó néhány nagyváradiét.
2015. március 24., 20:292015. március 24., 20:29
Igen, aki megsejtette, jól sejti, hogy nem a saját lakásom felfordulására, hanem a szülővárosom dúlásaira gondolok. Szeretném az elején leszögezni: nem vagyok megrögzött múltba néző, folyamatosan azon siránkozó, hogy bezzeg százvalahány esztendeje milyen más volt errefelé az élet, vagy ha nem is épp ennyire régen, akkor néhány évtizede, amikor nagyon rossz volt ugyan, de most úgy tűnik, mégse. Nem, szó sincs arról, hogy változásellenes lennék, de a fejetlen összeviszszaságokat nagyon nem szeretem.
És íme, a párhuzam a nagytakarítással: a szétszórt, kapkodó vagy a posztmodern kreativitást félreértelmező háziasszonynak hosszú-hosszú napokon át kell kínlódnia a szobák közepére kihányt holmik kerülgetésével, miközben őt magát is a gutaütés kerülgeti, ha belegondol, mikor lesz ennek vége. Aztán valahogy sikerül, ha sikerül.
A módszeres, ütemes munka nemcsak jóval kevesebb időt vesz igénybe, de a folyamatos mérgelődés helyett még kellemes sikerélménnyel is szolgál. Ha tehát a néhány éve meghirdetett városközpont-korszerűsítést végül nem rajtaütésszerűen kezdték volna el, az első napon akkora lendülettel, hogy majdnem engem is elnyelt egy ész nélkül markolgató munkagép, és másnap máris pihenniük kellett a nagy iramot, akkor másként is állhatna a munka.
Azon ugyanis, ahogy mindenütt belekezdenek a turkálásba, látszik, hogy nincs egységes, komoly elképzelés. Végig lehetett volna gondolni ezt az egészet, s akkor nem tűnne eleve lakosságbosszantó akciózásnak. Az egyik taxisofőr mondta nagyon találóan, miközben a fél várost megkerülve igyekezett elvinni úti célomhoz: minél több helyen kezdenek munkába, annál nehezebb ellenőrizni az ütemterv pillanatnyi állását.
Milyen igaz: bárhová nézünk, mindenütt felfordulás, mintha lázas munka folyna. De legtöbb helyen inkább csak a felfordulás van, az emberek vagy pihennek, vagy nincsenek is ott. Hollétükről, ha főnökeik nem teszik, fölösleges érdeklődni, egyébként úgyis azt mondanák: valahol a közelben kollégáik segítségére siettek. Aki nem hiszi, járjon utána – ha eljut oda árkon-bokron át!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!