VEZÉRCIKK – Időnként az az érzése a romániai átlagpolgárnak, hogy választottjai szándékosan rombolják saját megítélésüket. A hazai politikai osztály úgy viselkedik, mintha nem követné a közvélemény-kutatásokat, és nem lenne tisztában népszerűsége, bizalmi mutatója folyamatos csökkenésével.
2015. június 17., 20:002015. június 17., 20:00
Amelynek következtében mára odajutottunk, hogy a politikusokba vetett bizalom jóformán az uzsorásokéval egyenértékű. És erről maga a politikai elit tehet. Speciális nyugdíj-kiegészítésük megszavazásával a parlamenti képviselők és szenátorok újabb támadási felületet teremtettek maguknak, magyarul: jól megrázták a pofonfát, aztán aláálltak.
Egyszerűen a választópolgárok arculcsapásának minősül luxusjárulékot biztosítani a törvényhozóknak abban az országban, ahol a demográfiai hanyatlás miatt a nyugdíjrendszer összeomlása fenyeget, és ahol az átlagnyugdíj a 200 eurót sem éri el.
Ráadásul a kezdeményezők ama indoklása is arcpirító, miszerint öregségi illetményüket fel kell zárkóztatni az EU többi országában alkalmazott juttatásokhoz. Elvégre a romániai választók nem azért küldték a parlamentbe őket, hogy saját megélhetésükről gondoskodjanak, hanem hogy az egész társadalom jólétét próbálják előmozdítani, és a hazai életszínvonal közelítsen a nyugati jóléti államokéhoz.
De miközben a honatyák „csak” a saját imázsukat rombolják, mások sokkal veszélyesebb játékot űznek. Törökországban végrehajtott térdműtétjével Victor Ponta miniszterelnök gyakorlatilag azt üzente a hazai pacientúrának, hogy a romániai orvostársadalom és egészségügyi ellátás megbízhatatlan.
Miközben mindenkinek alapvető joga ott igénybe venni egészségügyi szolgáltatást, ahol jónak látja (és ahol a pénztárcája megengedi), egy közjogi méltóságnak százszor is mérlegelnie kell, hol fekszik a kés alá. Különösen, hogy olyan beavatkozásról van szó, amelyből Romániában naponta tucatnyit elvégeznek.
Persze nem a kormányfő az első, nyavalyáit külföldön gyógyíttató román politikus, gesztusa azonban egyáltalán nem tesz jót amúgy is megtépázott tekintélyének. Ennél nagyobb baj lenne, ha mindez a hazai egészségüggyel szembeni bizalomra is rányomná a bélyegét.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!