Mikor lesz itt futball? – éktelenkedik az inkább felkiáltásnak beillõ kérdés a budapesti sportnapilap címoldalán a magyar válogatott által Hollandiától világbajnoki selejtezõmérkõzésen elszenvedett vereség kapcsán.
2013. október 14., 19:552013. október 14., 19:55
2013. október 14., 19:562013. október 14., 19:56
Amely megszámlálhatatlan jelzõt kapott az amszterdami fiaskó óta, játékosok és edzõk, sportszakemberek és -újságírók, politikusok és szurkolók szájából egyaránt elhangzik a történelmi, vérlázító, szégyenteljes, gyalázatos minõsítés. Úgy tûnik, a magyar társadalom (és ide vegyük bele a külhoniakat is) labdarúgás iránt nem közömbös részénél elszakadt a cérna, benfentesek és kibicek lázasan keresik a felelõsöket, követelnek kiútkeresõ lépéseket a mélypontján leledzõ sportág számára, és sokatmondó a futballszeretetérõl közismert Orbán Viktor kormányfõ vallomása is, miszerint számára agyrázkódással ért fel a 8-1. Eközben sokan a kormányt kárhoztatják amiatt, hogy tetemes összegeket költ stadionépítésre meg futballakadémiára, de ugyanezek a kritikusok vélhetõen szintén az Orbán-kabinetet okolnák a magyar futball állapotáért, ha egy fillérrel sem támogatná a sportágat. Itt tart tehát ma a valaha szebb napokat megélt magyar labdarúgás, amelyet évtizedekkel ezelõtt még rettegett a világ. A sportszeretõk táborának többségét alkotó futballszurkolók szerint a focival együtt vége a világnak is, a történtek egy hosszú ideje tartó nemzeti agónia betetõzését jelentik, és az is bolond, aki még abban reménykedik, hogy a pótselejtezõt érõ második hely elérhetõ, ha kedd este a hollandok a törököket, az észtek pedig a románokat... Miközben érthetõ, hogy a legtöbben képtelenek belenyugodni: a jelenlegi – és visszamenõleg a nyolcvanas évekig – nemzeti csapatnak nincs keresnivalója világ- vagy Európa-bajnokságon, éppen itt az ideje hozzászokni a gondolathoz. Ahhoz, hogy amíg alapjaiból nem reformálják meg a sportágat, az utánpótlás-nevelést, ez az állapot még sokáig eltart. Ugyanakkor a mostani is kiváló alkalom minden sportszeretõ magyart ráébreszteni arra, hogy bizony szép számban léteznek világ-, Európa- és olimpiai bajnok magyar sportolók, akiknek sikerével feleannyit sem foglalkozik a közbeszéd, mint a futballisták kudarcával.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!