2009. december 04., 12:592009. december 04., 12:59
A döntő fordulóba bejutott két jelöltnek mindennél nagyobb érdeke fűződik ahhoz, hogy a legsötétebb képet fesse le ellenfele győzelme következményeiről, az általuk jósolt veszély azonban nem több vokshajhász hisztériakeltésnél. Mircea Geoană és Traian Băsescu megveszekedett hívein kívül épeszű polgár nem hiheti el, hogy egyikük vagy másikuk diadala esetén beköszönt az apokalipszis.
Kockázatokat persze mindkét variáns tartogat bőven. Băsescu újrázása esetén joggal feltételezhető, hogy folytatódik az elmúlt öt év konfliktusgerjesztéssel tűzdelt, a parlamentet és a „be nem hódoló” kormányokat sorozatosan támadó politikája. A hajóskapitányból lett elnök egyik legnagyobb hendikepje ellenfelével szemben éppen ebben merül ki: jelenleg képtelen stabilitást, felmutatható többséget vizionálni a nyugalomra vágyó választóknak.
Viszont ugyanilyen délibábnak tűnik a Geoană által megrajzolt Johannis-projekt is, amelynek aktorait tulajdonképpen egyetlen erős szem láncol össze, a Băsescu-ellenesség, ám erősen gyanítható, hogy december 6. után ez a kapocs egyszer s mindenkorra légüres térré válik, és újabb hely- és szövetségkeresés veszi kezdetét a politikai palettán. (A német politikus éppen emiatt ragaszkodik hat hónapig a polgármesteri székhez is).
A jelenlegi elnök újabb mandátumszerzése esetén egy önjáró, autoriter politikus igyekezne összpontosítani a kezében a hatalmat, ellenfele ugyanakkor sokkal kevésbé venné át az egyéni kezdeményezőszerepet, Geoană sohasem lesz képes kinőni elődei, Iliescu és Năstase, valamint a PSD-s kamarilla árnyékából. Tehát lehet választani. Lelkiismeret szerint, szabadon, tudva: van élet december 6. után is.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok