Eladták Európát?

És hogy ne csak megérzéseimre alapozzak, papírjaim között keresgélve a napokban ráakadtam egy másfél évvel ezelőtti élelmiszer-vásárlás nyugtájára, amiből kiderült a pőre valóság: a legtöbb élelmiszer szinte a duplájába kerül, talán a kenyér drágult a legtöbbet. De ha az építőiparban vagy a gazdaság más területein néz szét az ember, ott is hasonló jelenséggel találkozunk. Az elszabadult áraknak semmi nem tud féket szabni: az energiaárak robbanásával elindult öngerjesztő folyamat mindent maga alá gyűr, szemfüles gazdasági körök pedig kihasználják a lehetőséget.

Még gazdasági szakembereknek is nehéz belelátni a tőzsdéken uralkodó manipulációs folyamatokba, amelyeknek immár semmi köze nincs a piac önszabályozó képességéhez, inkább gazdasági kasztok gyors megtollasodásáról van szó, akik hatalmasat kaszálnak az orosz–ukrán háború oldalvizein. Erről szól elsősorban az energetikai ipar, ahol a különböző forrásokból előállított olcsó villamos energia árát ,,hozzáigazították” a földgázzal üzemelő erőművek többszörösen megdrágult végtermékéhez, így az összes villamos energia ára a csúcson horgonyzott le. A jelenség hatalmas profitot termel az atom-, a vízi- és a szénnel működő hőerőművek tulajdonosi köre számára.

Emlékszem, jó tíz évvel ezelőtt az Egyesült Államokból hazatérő iskolatársammal beszélgettem, akit elismert energetikai szakemberként arról kérdeztem, hogy a világsajtót bejáró amerikai palagáz-kitermelésnek milyen esélye van a jövedelmezőségre, hiszen a magas költségek miatt nagyságrenddel drágábban tudják értékesíteni, mint az európai vagy a szibériai földgázlelőhelyek termékét. Ismerősöm akkor annyit mondott, hogyha valami csoda nem történik, a palagáz kitermelése nem lehet jövedelmező üzlet az Egyesült Államokban sem.

Az orosz–ukrán háborúval, úgy tűnik, az „amerikai csoda” megtörtént, és az orosz földgáznál sokkal drágábban előállított amerikai fűtő- és ipari nyersanyagot tankerhajókon átutaztatva az Atlanti-óceánon akármilyen magas áron rá lehet sózni az európaiakra. Az Oroszországból immár egyre soványabban érkező földgázzal kapcsolatban felvetett brüsszeli ársapka érdekes módon még véletlenül sem merül fel az amerikai gázimporttal kapcsolatban, amelyet a Biden-kormányzat Európa megmentőjeként mutat be Washingtonban. Pedig a tavaly nyári európai földgázimport mintegy tízszeres áráért érkező amerikai cseppfolyósított földgáz barátok között is hatalmas érvágás az európai lakosság és ipar számára.

Norvégia, amely az Európai Uniónak ugyan nem tagja – így nem vállalja a közös teherviselést, ugyanakkor állampolgárai az EU-s tagság minden előnyét élvezik – gázszállítóként szintén Európa megmentőjeként tetszeleg a tavalyi ár többszöröséért értékesített földgázával. Sorolhatnánk néhány észak-afrikai vagy közel-keleti országot is, amelyek a brüsszeli bürokraták szűklátókörűségét kihasználva hatalmasat kaszálnak az európai lakosság nyomorúságából.

Nem kevés az olyan gazdasági szakértő, aki úgy látja, hogy az orosz–ukrán háború oldalvizein Európa nemzet-
államainak a meggyengítése és gazdasági tönkretétele a cél. Ez nem csak magyar szakemberek véleménye, hanem Németországban, Nagy-Britanniában vagy éppen Lengyelországban megjelenő gazdasági elemzésekből is ez derül ki. Ma már ott tartunk, hogy a világ egyik legnagyobb vegyipari kombinátja, a németországi BASF is kapuinak bezárását fontolgatja a megfizethetetlen nyersanyagárak miatt.

Ha az Európai Unió politikusai nem ébrednek fel, könnyen megeshet, hogy földrészünk üzleteiben a mostaninál sokkal drasztikusabb árcunámi söpör végig, és annyi lesz a szegény ember, mint a második világháború után. Amit a nemzeti bankok manipuláló inflációszámítása sem tud majd megváltoztatni.