2009. szeptember 24., 11:082009. szeptember 24., 11:08
Az írásjelek ugye azért fontosak, mert szinte nyolcszáz éve tudjuk, hogy milyen mélyreható következményekkel jár, ha elhagyjuk őket. Emlékezetes, hogy 1213-ban az összeesküvő főurak megkérdezték János esztergomi érseket, tegyék-e el láb alól Gertrudis királynét vagy sem. A főpap talányos válasza úgy hangzott, hogy „a királynét meggyilkolni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki beleegyezik én nem ellenzem”.
Zseniális, hiszen a felelet jelentése a hiányzó írásjelek ide-oda helyezésétől függ. Bánk bán és társai értelmezését ismerjük, utólag Katona József és Erkel Ferenc is profitált belőle, sok-sok színház- és operakedvelő örömére.
De hogy állunk az ékezetekkel? Mert mindenki számára világos, nem mindegy, hogy abrak vagy ábrák, arany vagy arány, beles, béles vagy bélés, bogok, bőgök vagy bőgők, bojt vagy böjt, csíkos vagy csikós, hogy csak néhány példát mondjak az ábécé elejéről. Egy szerkesztő kollégát a fokabel.doc állomány neve vezette félre, a rejtélyes fókabélről ugyanis kiderült, hogy főkábel.
Az én kedvencem azonban a koros szó, mely lehet kóros, kórós, körös, kőrös (francia kártyaszínnel kapcsolatos) vagy akár Körös is. A kisgyerekkel is a papa szokott játszani, nem a pápa. Az apuka, akinek haja vagy hája is lehet, és aki akár egy sort (vagy ha tetszik, sört) is megiszik néha. Az ékezetek kitevésén akár az életünk is múlhat.
Nem röhögni! Például ha az osztrák fővárosban időző magyar csempész a következő SMS-t kapja az igénytelen főnöktől: „Becsben kell tartanod a friss bor- es ciposzallitmanyt; ha nem találom meg nalad, akkor kozelebbi kapcsolatba kerulsz a hatadba jovo hosszu torokkel.”, akkor Önök mit tanácsolnak?
Szegény pali hogyan döntse el, hogy Bécsben vagy becsben kell tartania a ...? Tényleg, mire is kell vigyáznia? A borra és a frissen sült cipókra vagy a bőrre és a belőlük készülő lábbelikre? Ráadásul ha elveszti a fuvart, akkor egy hosszú tőrökkel dobálózó embert keressen mindig a háta mögött, vagy egy magas isztambuli bérgyilkos után nézelődjön?...
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok