JEGYZET – Csak tudnám, hová tűnnek el a szeptemberben büszkén bemutatott hóekék. Miért csak olyankor csillognak-villognak, feszítenek, ha viszont januárban „véletlenül” lehull néhány hópihe, hirtelen nyomuk vész?
2016. január 12., 19:142016. január 12., 19:14
Így megy ez már évek óta, úgyhogy biztosan nem én vagyok az egyedüli, aki oda se figyel, amikor ősz elején szétkürtölik, hogy na most aztán valóban felkészültünk, jöhet a sarkvidéki tél, minden simán fog menni.
Fölösleges is szót vesztegetni ezekre a súlyos pénzekért szerződtetett, majd hirtelenében köddé változtatott hóekékre, van bőven más ekézésre váró téma is a hatóságok háza táján. Például a közművesítés elengedhetetlen tartozékainak, a csöveknek az állapota. Ahogy telnek az évek, a csövek sem fiatalodnak: egy-egy kis hajszálrepedés idővel komoly lyukká vagy töréssé érik. És máris itt a baj!
A késő őszi, tél eleji hónapok Nagyváradon is, a fővárosban is, és valószínűleg más helységekben is arról szóltak, hogy hol az egyik utcában, hol a másikban, hol egész lakónegyedekben tört el a cső, neki kellett látni a soknapos cserének, a lakosság pedig fűtés és vízellátás nélkül tengődhetett a négy fal között.
A legkacifántosabb magyarázkodást bukaresti illetékesektől hallottam, de nem értettem, miről is van szó: az egyik vállalat termeli a hőt, eladja egy másiknak, ami aztán továbbadja a lakosságnak? Talán. A pénz körül vannak az igazi bonyodalmak, mert egyiknek sincs, állami alamizsnára szorulnak, csak a lakosság fizet, nem is keveset, de ilyen nagy cégeknek az csak kenyérmorzsa. Hol van még a ropogós cipó?! A szelíd lakosok egyebet sem tesznek, mint sápítoznak a kamerák előtt, illetve újabb és újabb felsőket húznak magukra – amit egyébként még a huszonhat éve agyonlőtt kondukátor ajánlott fázósabb alattvalóinak –, és így várják a tavaszt.
S ha már felmerült a régi idők szokása, akkor ne feledkezzünk meg arról sem, hogy nyaranta három hétre – előzetes bejelentés után – lezárták a meleg vizet, ellenőrizték a csövek állapotát, s ha kellett, kijavították. Épp azért, hogy majd télen legalább azt a nagyon kevés langyosságot biztosítani tudják. Ezzel ki is merült az emberek iránti „féltő” gondoskodás, de ez legalább megvolt. Most már csak az időben bezsebelt közköltség számít, az érte járó ellenszolgáltatás, a téli fűtés szóra sem érdemes valami.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!