Elnézést kérek, amiért kiforgattam egy kicsit a hagyományos mesekezdõ fordulatot, és a múlt idõbõl jövõt faragtam, de az én mesém nem a múltban, hanem a jövõben játszódik majd.
2013. július 14., 22:012013. július 14., 22:01
És máris egy újabb helyesbítés: tulajdonképpen nem az én mesémrõl lesz szó, hanem a munkaügyért felelõs miniszter asszonyéról. Olyasmit jelentett be az egyébként kiegyensúlyozott és tiszteletre méltó hölgy, amit manapság már legföljebb az óvodai kiscsoportban lehetne sikerrel eladni. Na de ne cifrázzam tovább a bevezetést, lássuk a „bombahírt\": megérkeztek a fiatalok alkalmazását lehetõvé tevõ EU-s elõírások, úgyhogy 2014-tõl lehetõvé válik, hogy egyre több ifjú lépjen a munka mezejére.
Már elkezdtem volna ugrálni, és hipp, hipp, hurrát kiabálni, de még idõben lenyugtattam magam, hogy inkább figyeljem a bejelentés szövegét, ujjongani bõven ráérek majd jövõig. És jól tettem ezt az önfenyítést, mert az igazi mese ezek után következett: a nagyok elõírásainak teljesítése végett továbbképzõ tanfolyamokat fognak szervezni, kiképeznek olyan okosakat, akik majd tovább tudják adni azt, amit az õ fejükbe betápláltak (beöntöttek?), és természetesen éberen vigyázva körbetekintenek majd a hazai munkaprérin is, hogy felfedezzék a fiatalok számára legalkalmasabb, eddig parlagon hevertetett munkahelyeket.
Meglegyintett egy olyan halvány érzés, hogy mielõbb döntsem el: ez a miniszteri szöveg a népmesékbõl, Andersentõl, avagy a Grimm testvérektõl elcsórt textus-e, de megint lebírta híres belsõ kisördögömet a józanész és azt mondtam, hogy plágiumról szó sincs. Legföljebb a munka fõhivatalában még nem hallották, hogy létezik egy aránylag régi, jó néhány évezredes, iskolának nevezett intézmény, nálunk is van belõle elegendõ, vannak elméleti és szakirányú középiskolák, sõt egyetemek is, állami, illetve magánkínálatban. Ezeken a helyeken a legkülönbözõbb területek számára képeznek embereket, piac legyen a talpán, hogy mindenkit felszippantson.
Eddig arról beszéltek, hogy azért vándorol el az életerõs, ifjú munkaerõ, merthogy válság meg ilyesmik, de úgy látszik, csak nem néztek körbe elég éberen, és hagyták parlagon heverni a jobbnál jobb állásokat. Természetesen az EU elõírásaira várva – értettem meg végre én is. Úgyhogy megnyugodhatok, és velem együtt mindazok, akik netán aggódtak volna az ifjak sorsa miatt. Egy fél évet kell várni, hogy minden beinduljon, aztán akár a mesében: egyszer lesz, hol nem lesz!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!