A marosvásárhelyi Liviu Rebreanu Általános Iskola évzáróján történt incidens ismét csak rávilágít arra, milyen széles szakadék tátong a hivatalos román álláspont – miszerint Romániában példaértékűen rendeződött a kisebbségek helyzete – és a valóság között.
2013. június 23., 22:572013. június 23., 22:57
2013. június 23., 23:432013. június 23., 23:43
Hiszen 2013-ban ott tartunk, hogy a magyar szülőknek – az iskola vezetőinek hajthatatlansága miatt – egy ünnepi eseményen kell nyilvánosan tüntetniük, amiért továbbra sem valósult meg a tanintézményben a valós kétnyelvűség. Arról nem is beszélve, hogy csupán néhány hónappal a kovásznai iskolában kirobbant botrány után, amely azért tört ki, mert egy román diáklány március 15-én román nemzeti színű fejpánttal próbálta meg provokálni magyar iskolatársait, az iskola román diákjai a román trikolór színeiben pompázó nyakkendőket és kokárdákat viseltek, holott egy évzáró ünnepség nem minősül nemzeti ünnepnek. Viszont kiélezett helyzetben egy ilyen gesztus kiválóan alkalmas újabb nemzetiségi konfliktusok szítására.
A kovásznai és a marosvásárhelyi példa alapján kijelenthető: a gyakorlatban nem működik a multikulturalizmus. A vegyes tannyelvű iskolák jelentős részében ugyanis a multikulturalizmus alatt azt értik, hogy működnek ugyan magyar osztályok, de a hivatalos ügyintézés, a tájékoztató feliratok kizárólag egynyelvűek. Ráadásul a trikolór fejpántok és nyakkendők is jelzik: a nemzetiségek közötti gyűlölködést már gyerekkorban beoltják az emberekbe, vagyis nem igazolódott be az az elmélet, miszerint a vegyes, magyar és román tagozatos iskolák azért jók, mert a két nemzethez tartozó gyerekek így jobban megismerik és megtanulják elfogadni a másikat.
Ennek fényében megállapítható, hogy a probléma megoldását az óvodától az egyetemi diploma megszerzéséig tartó, a román keretekhez igazodó, de a magyar sajátosságoknak és igényeknek megfelelő, önálló magyar iskolarendszer kiépítése jelentheti. Kiáltsanak csak álszent módon szegregációt azok, akik a vegyes tagozatú iskolákat valójában a kisebbségek beolvasztásának eszközeként tekintik. A magyar közösség tagjainak jogukban áll eldönteni, hogy gyerekeiket vegyes vagy kizárólag magyar iskolákban akarják taníttatni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!