2011. január 31., 10:102011. január 31., 10:10
Egyfelől ugyanis furcsán venné ki magát, ha nem támogatnák a demokratikus reformokat akaró egyiptomiak követeléseit, hiszen Washington is, az EU is a demokratikus szabadságjogok fáklyavivőjeként határozza meg önmagát. Másrészt viszont érezhetően aggódnak amiatt, hogy Mubarak esetleges bukását követően az iszlám radikalizmus kerül hatalomra az eddig a Nyugat egyik legstabilabb arab partnerének – és a legerősebb arab országnak – számító Egyiptomban.
Mubarak ugyanis azáltal, hogy tiszteletben tartotta a Szadat által Izraellel aláírt békeegyezményt – vagyis azt, hogy Kairó az arab világon belül példátlan módon elismeri Izrael államot – Washington támogatását is megszerezte. Hiszen az amerikai illetékesek számára nem annyira a 80 milliós Egyiptom polgárainak demokratikus jogai jelentettek prioritást, hanem az, hogy ezáltal sikerült megbontani az Izraellel szemben összekovácsolódott arab egységfrontot, ez pedig az egész közel-keleti térség stabilitása szempontjából fontos tényező. Ráadásul Mubarak már csak azért is Washington egyik legfőbb partnerének számít, mert világi jellegű államot épített ki, és vaskézzel – ám egyre kevesebb sikerrel – próbálja elejét venni az iszlám radikalizmus térnyerésének.
Ennek tudható be, hogy az iraki és az afganisztáni fronton egyre kilátástalanabb háborúban lekötött, egy izmosodó, növekvő befolyású Irán miatt is aggódó Egyesült Államok és európai szövetségesei jelenleg nem szívesen engednék, hogy Mubarak hirtelen távozzék, és ezáltal Egyiptom is a bizonytalan jövőjű, harcos iszlám térnyerés fenyegette országok sorába lépjen. Ezért van az, hogy miközben a beígért reformok megvalósítását követelik Mubaraktól, a tüntetőket is önmérsékletre intik. Ám nehezen elképzelhető, hogyan lehet meggyőzni a harmincéves féldiktatúra túlkapásai és a romló életszínvonal miatt háborgó egyiptomi polgárokat, hogy Mubarak maradása valójában az ő érdeküket szolgálná.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok