VEZÉRCIKK – Talán még 48 órára sem maradtak templomépítési támogatás nélkül az egyházak – vagyis mondjuk ki őszintén, az ortodox egyház –, a kormány máris visszavonulót fújt.
2015. december 06., 20:102015. december 06., 20:10
Hogy mi állhat amögött, hogy a Dacian Cioloş vezette szakértői kabinet egyik nap még azt mondta, hogy az egyházak is próbáljanak európai uniós pénzeket szerezni maguknak az építkezésre, alig másfél nap múlva viszont egyetlen telefonbeszélgetés a pátriárkával elég volt ahhoz, hogy mégis jusson pénz erre a célra, talán soha nem fogjuk megtudni. Sejtéseink azonban vannak.
Közép-Kelet-Európában egyetlen egyház sem mondhatja el annyira magáról, hogy „királycsináló\", mint az ortodoxok, nyílt titok immár, hogy a pópa a választás napján elég sok – főként vidéki – településen buzdítja úgy voksolásra a híveket, hogy a félreértés elkerülése végett azt is konkrétan megjelöli, hogy hova kell ütni a pecsétet.
Bátor lépésnek tekintettük a szakértői kormány részéről, hogy meg merte lépni: lefarag az egyházak támogatásából, ugyanakkor azt mondtuk, könnyű nekik ezt megtenni, mivel nem pártemberek, és egyelőre úgy néz ki, hogy nem is igen akarják egyéves mandátumuk után pártszínekben folytatni a kormányzást.
Azonban minden jel arra mutat, hogy a kabinet mögött álló politikai erők – immár nem beszélhetünk többségről és ellenzékről, a Cioloş-kormány pedig elég széles körű elfogadottságnak örvend – is beszólhattak, hogy nem oda, Buda, épp csak az hiányzik, hogy az ortodox egyház megorroljon rájuk, hiszen nekik meg kell szavazniuk a költségvetést.
Ugyanakkor az ortodox egyháztól sem állnak távol az olyan praktikák, hogy beleszóljanak a döntéshozók munkájába, igaz a színfalak előtt azt mondták, rendben, tartsák meg a pénzt, sőt adót is fizetnek, csak kapják vissza elkobzott vagyonukat. Sajnos ezúttal sem így történik, pedig ez lenne igazságos. A magyar történelmi felekezetek számára is. A mindenkori hatalomnak pedig csak az egyházak egészségügyi, szociális és oktatási tevékenységét kellene támogatnia, a többit ki tudnák gazdálkodni.
De 2015 végének Romániájában úgy tűnik, hogy a politikum inkább egyház-, mint istenfélő.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!