2009. augusztus 20., 11:222009. augusztus 20., 11:22
Az is lehet, véletlenül kerül ebbe a pozícióba. Kezdetben nagy tamtammal beharangozza a saját oktatási reformját. Tipikusan a következőkből áll: 1. Az összes korábbi miniszter tévúton járt, tönkretette az oktatást, csak ÉN tudom megoldani a tanügy minden kérdését – ecseteli izgalomtól elcsukló hangon az első sajtótájékoztatón. 2. Fogadkozik, mi leszünk a világelsők e téren.
Vagy még ennél is jobbak. 3. Ezért kirúgjuk a régi rezsim összes emberét, és jönnek a mi szakértőink; hozzáadunk/elveszünk egy-egy évet az elemi/gimnáziumi/középiskolai/egyetemi/mesteri tanulmányi évekből; kidobunk/beteszünk pár tantárgyat; létrehozzuk/átalakítjuk/megszüntetjük a ciklusokat lezáró vizsgák rendszerét; megoldjuk az oktatók bérezését; felújítjuk az iskolaépületeket stb. Aztán benyújtja a világmegváltó törvényt, amelyet a pártok darabokra tépnek szét, toldoznak, foltoznak.
Közben a miniszter szembesül egy-két dologgal. A „szakértők” nagy része inkompetens, kirobban holmi diplomabotrány/kollégiumügy/ösztöndíjbaj a felsőoktatásban, ráadásul a záróvizsgák előtt a szokásos tanársztrájkot jelentik be a szakszervezetek újabb 50%-os fizetésemelést követelve, pénz pedig persze nincs. Idegesítő kérdésekkel nyaggatják mindenfelől. Hogy megnyugodjon, a miniszter kimegy terepre. Megdöbbenve látja, hogy a legjellemzőbb a régi, düledező épületben működő falusi iskola, ahol télen fűtetlen termekbe mennek be a helyettesítő tanár unalmas óráira a nem létező iskolai busz miatt kilométereket gyalogló gyerekek. Jelentős hányaduk el sem jut az érettségi közelébe.
Apropó érettségi. Mit számít, hogy a „kísérleti nyulaknak” halványlila gőzük sincs, pontosan miből fognak érettségizni pár hónap múlva? Nono, ez durva rágalom – így a tárcavezető –, hiszen a román nyelv és irodalom, igen, az biztos! A botrányokkal kísért érettségi/felvételi után a sokadik zűrös helyzettel bekövetkezik a vég. Az ellenzék frontális támadására a miniszter saját pártja előbb hezitál, majd végül egy pártfőmufti kisüti, hogy a tárcavezető a hibás azért is, mert Pistike nem érti az egyszeregyet. A kikészült minisztert végül kirúgják a kormányból, vagy ő dobja be a törülközőt, vagy jönnek a választások.
És jöhet az N+1-edik miniszter, aki nagy tamtammal beharangozza a saját oktatási reformját…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok