Nem panaszkodhatok, hogy nem történt velem semmi az elmúlt kilenc és egynegyed évszázad alatt: volt itt mindig járkálás bőven, jöttek jó szándékkal, jöttek kevésbé jóval.
2015. augusztus 02., 19:232015. augusztus 02., 19:23
Dúltak a tatárok, de szerencsére siettek is tova; egy Zsigmond nevű nagy császár-király ide kérte, hogy temessék, az engem megteremtő, szentté avatott László király mellé. Jöttek ügyes kezű taljánok, faragták a követ, emelték a falat, s ha utcák közé besettenkedő tengert nem is leltek itt, de a Körös sem megvetendő víz, jó sebes folyású, megépítették hát a partján a maguk Velencéjét, átellenben pedig később az ő tiszteletükre elnevezett Olaszit. Egy ideig a világ közepe is voltam, hála az akkori püspöknek, akinek a tudás volt a legfontosabb és minden, ami tetszik az elmének. Hozatott egy csillagismerőt, s talán épp neki köszönhető, hogy az a bizonyos nagy hajós, akit olyan sokat emlegetnek, nemcsak Amerikát fedezte fel, de ha a térképére nézett, az én nevemet is megtudta. Aztán a törökök – volt nagy csata, ami nem is volt olyan nagy, mert azt beszélték, hogy árulás történt. De legalább kevesebb volt a dúlás. Hamar elmentek, úgy a hatszázadik születésnapom táján. Aztán békésebb idők jöttek, büszkén mondom, hogy egyre szebb lettem én is, gyönyörű templomok, paloták épültek, az emberek jól érezték magukat. Sokat beszélek, pedig nem is a szépre akartam emlékezni, hanem arra, ami velem egy ideje történik: bántanak, megsebeznek, olyan emberek jönnek, akik nem is ismernek. Akik nem tudják, hogy én soha nem voltam kicsi, olyanokat mondanak, lehetnék nagy is. Az vagyok, ha hagyják. Még azt sem hiszik, hogy elmúltam kilencszáz éves, szerintük még száz sem vagyok. A házaimat hagyják tönkremenni, hogy aztán lebonthassák, vagy ráhúzzák a fátyol óvszert, ami egy idő után világ csúfjára mocskosan, cafatokban lóg. Sok bajom van, de ami legutóbb történt velem, az nagyon fáj: szemétláda lettem. Nem elég a mindenütt megkezdett és hetekig befejezetlenül hagyott túrás-fúrás pora és piszka, az állandó zaj, most még ez is, az idehordott sok szemét. Van egy álmom: hátha sikerül visszavedlenem várossá, hátha városlakó emberek fognak a sorsomról dönteni megint, hátha. Talán sikerül elérnem az ezredik szülinapom még mint város, nem egy bűzlő, óriási szemétláda.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!