2012. február 21., 10:422012. február 21., 10:42
Nem tudom, eddig hány ilyen baleset történt, komoly havak sem voltak az elmúlt teleken, most viszont... Aki teheti, kerülje a város központját! Szó sincs arról, hogy netán homokot vagy bármilyen egyéb csúszásgátlót szórnának le, úgyhogy az emberek ide-oda csicsonkáznak, ki-ki tehetsége szerint kerülve a kéz- és lábtörést. Senkinek nem jut az sem eszébe, hogy esetleg nyilvánosan kérjen elnézést a váradiaktól az átabotában lerakott kockakövek előtti sokkal kevésbé csúszós járda és úttest eltüntetéséért, gondolván, hogy most már úgyis mindegy. Hát mindegynek mindegy, de azért nem esne rosszul egy jó szó. És éppen azért, mert a nemtörődömséghez szoktunk, volt olyan nagyon jóleső az a figyelmesség, ahogy a Főutca elején lévő újságáruda ajtajára az első csúszós reggelen kitették a figyelmeztetést, hogy vigyázat, csúszik bent a járólap.
Amúgy az ajtó és a pult között egy felnőtt embernek még egy komoly lépést sem kell tennie, de a két bent dolgozó fiatal nő, Enikő és Annabella még ezért az egyetlen lépésért sem akarta kockáztatni, hogy bárki is esetleg hetekig nyomja az ágyat begipszelt végtaggal. Aztán harmadnap kaptak a főnökségtől egy durva szövésű, csúszásgátló lábtörlőt, és lekerült a figyelmeztető kiírás.
Nem nagy ügy, máshol is van lábtörlő, szóvá sem kellene tenni – gondolhatják azok, akik csak az eget-földet rengető nagy tetteket díjazzák, illetve jobban szeretnek a megtörtént baj után sopánkodni, és osztogatni a mit kellett volna tenni típusú „tanácsokat”. A magam részéről az ilyen bajmegelőző figyelmességet értékelem igazán, kár, hogy olyan ritkán, mondhatnám úgy is, hogy egyre ritkábban adatik meg találkoznom vele. S ha ezt a lépésnyi jóérzést összehasonlítom az egész város kényelmes közlekedését semmibe vevő, pöffeszkedő kivagyisággal, a legenyhébb megállapításom, hogy a jóérzés született adottság, sem tanulni, sem tanítani nem lehet. Akinek megvan, az észre sem veszi, akinek nincs, az meg egyenesen kineveti azokat, akiknek igényük volna rá – egyetlen pillanatig sem gondolva arra, hogy épp az ő pénzüket szórta el olyan könnyelmű bőkezűséggel a cimborák nyaktörő kockaköveire.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok