JEGYZET – Már jó párszor fejeztem ki a legnagyobb nyilvánosság előtt is mélységes hódolatom és csodálatom nyelvünk ragyogó logikája és plaszticitása előtt, most mégis egy aprócska hiányosságot kell felrónom, illetve a hiánypótlásra javaslattal előállnom.
2016. január 17., 19:422016. január 17., 19:42
A helyzet ugyanis az, hogy egy ellentétes fogalompárnak csak egyik elemét bővítjük-ragozzuk a legkülönfélébb módokon, holott a másik elemmel is jócskán élünk, nem is ritkán. Előtt-után a páros, nem szorul magyarázatra. Sőt azok a származékszavak sem, hogy előzőleg, előleg, megelőlegez, leelőlegez, előzetes – nem sorolom tovább.
De azt használja-e valaki, hogy megutólagoz vagy leutólagoz?! Csak az utólag, utólagosan kifejezéseket. Pedig hát nem is kell olyan mélyen alámerülnünk magunkba, hogy világos legyen: szinte kivétel nélkül mindannyian utólag vagyunk nagyon bölcsek, látunk mindent nagyon tisztán, tudjuk, mit és hogyan kellett volna cselekednünk. Hisz emberből vagyunk, mégis azzal áltatjuk magunkat, hogy előrelátóak vagyunk, megelőzzük az esetleges bajokat, sőt megharagudnánk, ha utólaglátóknak vagy megutólagozóknak mondanának, ha léteznének ezek a szavaink.
Hosszú éveken át megyünk el naponta többször is egy-egy szebb időket megért épület előtt, talán észrevesszük, hogy kihasználatlanul áll, hull a vakolat, az ereszdarab, leesik egy-egy tégla, kár, gondoljuk, de nem a mi dolgunk. Ha viszont valaki átveszi, netán lebontja – van akkor haddelhadd! A mi drága épületünk stb.! Hanyagság vagy fukarság miatt esetleg baj történik – előre tudtuk, szólni is akartunk, kellett volna még egy ajtó, nagyobb ablak, de épp én szóljak, vagy, te vagy ők?!
Hátha lehet így is. Nem a nyelv a hibás, Isten őrizz, hogy a magunk gyarlóságait rákenjük nyelvünkre! Mert ha jobban megnézzük, egy szólással próbálkozott: eső után köpönyeg, mondjuk annyiszor, bár legtöbbször nem is gondoljuk meg, miket beszélünk. Így okoskodhatott magában a nyelvünk is: adtam egy szólást, miért nem élnek vele?! Kétszáz éve milyen sok mindenki tartotta kutya kötelességének újítgatni, szépítgetni a nyelvet, kicsit lefaragni belőle, kicsit hozzáadni, most én is ajánlanám az utólagozást, vagy esetleg ha nem tetszik, akkor – főleg magamnak! –, hogy ne utólag siránkozzunk, de lássuk végre előre is, legalább, amit lehet.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!