VEZÉRCIKK – Az önkormányzás létjogosultságának sokatmondó igazolása az a háromszéki összefogás, amely révén a települések önerőből próbálják megmenteni az állam által a megszűnés szélére sodort kórházakat.
2015. október 20., 23:002015. október 20., 23:00
2015. október 21., 00:212015. október 21., 00:21
Kézdivásárhelyen tavaly döntöttek a Háromszék az Egészségért Egyesület létrehozásáról, amelyet a környező községekkel alapítottak azzal a céllal, hogy közös kasszából fedezzék a településeket kiszolgáló, ám a pénzhiány miatt „lélegeztetőgépre kapcsolt” céhes városi egészségügyi intézmény működési költségeit.
Az életmentő beavatkozásnak természetesen nem mindenki örült. Ahelyett, hogy csendben láttamozta volna, miként veszik át a helyi önkormányzatok az állam egyik alapvető, de megoldatlanul hagyott feladatát – minden bizonnyal csakis a polgárok érdekeit szem előtt tartó jogszabályokra hivatkozva –, a törvény hajthatatlan őre, a kormányhivatal ebbe is belekötött: nem engedélyezte jogi személyek társulását az egyesülethez, majd a Kovászna Megyei Tanácsot is kiebrudalta a közösködésből.
A kórházat évente több százezer lejjel kisegítő akcióhoz végül egy község nem csatlakozott: Csernátonban úgy gondolják, az egészségbiztosítónak kell finanszíroznia a kórházat, és a településnek most amúgy sincs pénze. Az ellenvetés jogos, ám attól még messze nem helyénvaló magatartásról tesz tanúbizonyságot. Ujjal mutogatunk arra az államra, amely nemhogy a súlyos adólejeinkkel képtelen eredményesen gazdálkodni, de még azt is megengedi magának, hogy eurómilliárdokat hagyjon veszni az Unió által felkínált keretösszegből?!
Románia szeptemberig a 2007 és 2013 közötti időszakra előirányzott 19,51 milliárd euró 55 százalékát hívta le: nem is szabad belegondolni, a hiányzó több mint 8 milliárdból (amely év végén elérhetetlenné válik) mennyi fájdalomcsillapítót lehetne vásárolni. Erre azonban hiába várunk – mint a kézdi összefogás példája is mutatja, ha nagy a baj, magunk is találhatunk gyógyírt panaszainkra, csak sokkal többet kell saját kezűleg, helyi hatáskörben tenni érte.
Valahol itt kezdődik az önrendelkezés: elutasítás helyett minél szélesebb körben kellene gyakorolni a pluszterhelést, mert bármennyire is messze van az éles bevetés, sosem árt jó erőben lenni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!