JEGYZET – Valami nagyon nagy sunyiságra készülnek megint ezzel a hajmeresztő törvénytervezettel: bármennyire figyeltem, és többször végig is hallgattam, nem sikerült annál többet megértenem, mint hogy büntetni fogják az egészséget.
2016. február 09., 19:322016. február 09., 19:32
Akármit, csak ezt ne, csak egészséges nehogy legyen valaki! Mert akkor fizethet majd, míg belegebed. De hát épp ezt csináljuk: fizetünk, ha kell, ha nem. Mivel már egy ideje nyugdíjas vagyok, nyugodtan bevallhatom, hogy semmi bajom.
Éppen csak annyi, hogy évtizedeken át fizettem az egészségbiztosítást, pontosan nem tudom, mennyit, mert soha senki nem kérdezte meg ez irányú hajlandóságomat, és tessék: se betegszabadságon nem voltam, se kórházban, és még szatyornyi kedvezményezett gyógyszert sem szállítok haza havonta a patikából csak azért, mert így olcsóbban juthatok hozzá. Tudom, tudom, jobb félni, mint megijedni, lakásbiztosítást is fizetek, pedig szerencsére se megrögzött gyújtogatók, se álbetörők nem vagyunk, a csapokat sem hagyjuk nyitva olyan céllal, hogy jó kártérítéseket kapjunk. De ha egyszer történik valami?!
Na ez az, így van a betegbiztosítás is. Vonják a nyugdíjból is, ez is normális, idősebb embernek már kevesebb a szavatossági ideje. És ha nem nyom, nem szúr, nem fáj sehol, akkor miért kellene folyton az orvosokat üldöznöm?! Nem az én hibám, hogy már nincsenek órákig tartó sorban állások, amikor olyan jól lehetett osztani-szorozni a világ dolgait: ha valakinek egyetlen szocializálódási lehetőségként már csak az orvosi várótermekben való ücsörgés maradt, ám legyen! S ha azt hiszi, hogy ez által örök életű lesz, az is a szíve joga!
De legyen nekem is jogom nem elmenni az orvoshoz azért, hogy találjon már valamit, különben megbüntetnek. Miért nem ötölnek ki törvényt azoknak a büntetésére, akik mindenáron újabb és újabb bőrrétegeket akarnak lenyúzni az emberekről?! Megértem, ha nem adják vissza az eltelt évek alatt befizetett és általam fel nem használt egészségbiztosítási járulékot, merthogy szolidaritás erre meg arra, de nehogy már odajussunk, hogy a rengeteg lógós, szimuláns, potyaleső kedvéért, ha a hozzám hasonló megrögzött egészségessel előbb-utóbb csak történik valami, akkor borsos sáppal „jutalmazzanak”, egyszerűen arra hivatkozva: valakinek fizetnie kell az egészségbüntetési járulékokat is!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!